Úgy indultam neki, hogy odateszem magam, ahogy csak tudom. Na jó, meg egy kis "ésszel". Idén még nem futottam ilyen hosszút, ráadásul ez volt idén az első ultraversenyem. Plussz az infok alapján féltem is nem kicsit mert számomra nagyon erős volt a mezőny (ez nagyon jó), eléggé szintes (nem vagyok egy hegyimenő), az időjáráselőrejelzés sem kecsegtetett sok jóval. Akkor ez volt az altatás és a sírás rívás része a beszámolónak, jöjjön a verseny..

Edittel jókorán indultunk neki és remek navigációs képességemnek köszönhetően elég hamar letértünk a 81-es útról, Zircnek véve az irányt:) Elvégre minden út Rómába vezet.. Ezzel az akciómmal újabb tanúbizonyságot tettem, illetve megkérdőjeleztem leendő bringás kísérő szerepemet egy bizonyos versenyen:):) Szóval azért odaértünk időben, a rajtszámot hamar felvettük, gyors reggeli, közben egy kis csacsogás a futóbarátokkal. Az idő elég hűvi volt, nehezen döntöttem el a ruházatot. Végül rövidnadrág, hosszú póló, és rá egy rövid.. reméltem, hogy így nem lesz se melegem, se hidegem. Gyors hörpintés a megszokott Kompava-s koktélból, aztán már rajtolhattunk is. Az elején Lőw Andrissal csacsogtam egy kicsit, aztán tempót váltottam felzárkóztam Tóth Attilához, meg egy szlovák sráchoz. Toltuk neki rendesen, az emelkedők nem is voltak (még) vészesek, ráadásul hátszelünk is volt. Bakonysárkánynál fordultunk, akkor kezdtem megízlelni az ellenszél és a dombok "gyönyörűségét". Ráadásul a szlovák srác beállt a szélárnyékomba, amiért én egy tavalyi verseny óta rendkívül allergiás vagyok. Igyekeztem lerázni, de tapadt nagyon. Így értünk vissza Kisbérre, ahol igénybe vettem az első frissítést is. Elég tempósra sikeredett az első karika 1:20 körüli volt. Egy kis ijedelem költözött belém, mi lesz így velem? Erős lesz ez.. No de ezért jöttem. A második körben még kihagytam a közbülső frissítést, Sárkányon viszont egy pohárka sör befigyelt, ami egy kis erőt adott (köszi Végh Atti). A közbülső állomáson is egy korty itóka, majd 1:21-es körrel fejeztem be a második etapot. Közben Attiláék egy kicsit megléptek, de nem erőltettem, hogy utolérjem őket. Jó volt így ez a pálya, üdvözölhettük, buzdíthattuk egymást, ha valaki szembejött. A frissítőkről néhány szót: elképesztő és rendkívül változatos étel, ital volt az asztalakon, az asztal mögött igazi profik igyekeztek segíteni. Neveket nem is merek sorolni, mindenkit úgysem tudnék most, megbántani meg nem akarok senkit. Nagyok jók voltak köszönet érte. Vissza a versenyhez: mentem becsülettel, kezdtem érezni a lábaimat. Edit hamar belémtuszkolt egy kis magnéziumot, hypofitt-et, maltot, bedobtam egy darab csokit. 1:26, az 50-es részidő 4:07 körül alakult. Kezdtem érezni, hogy valami holtpont van kialakulóban, ez a tempómon is látszott, Attila is csak távolodott. Legyintettem magamban, hadd menjen ügyesebben osztotta be az erejét. Verával minden körben vigyorogtunk egyet egymásra, részemről most csak egy vicsorgásra tellett. A szél nem akart csillapodni, de mielőtt kitört volna rajtam a hiszti, közöltem magammal, hogy a feltételek mindenkinek ugyanazok. És futni jöttem, nem hisztizni. Negyedik kör 1:30, még belefér. Kezdtem kíváncsi lenni a hatórás részeredményre, egy kicsit még talán bele is erősítettem. Hetven kili lett kb., vállon is veregettem magam. Kezdtem magam újra jól érezni. Közben az ötvenesek is elindultak, Edittel a mezőnyben. Visszafele egy kis zuhi, jó volt, sztem ezt is a szervezők csinálták frissítőnek. Ötödik karika 1:33, ez már nagyon nem tetszett. Edittel már útközben integettünk egymásnak, egyre jobban kezdtem lazulni.  Sárosi Gyula bíztatott, hogy a negyedik hely még meglehet, de még nem éreztem az ingert. Bakonysárkány után elkapott a hév, Attilát megnógattam egy kicsit, aztán nyakamba vettem a lábaimat. Élveztem újra a futást, az emelkedőket most kinevettem, félretettem a tisztelet. Szárnyakat kaptam, no.. Nincs mit szépíteni. Tudtam, h az eddig elvégzett munka most jön elő. Megnyugodtam, h nem volt hiábavaló (egyébként sem:D)..  Hatodik karika 1:32 összesen 8:44:43 OB 4. helyezés. A terveimet sikerült teljesíteni és még jól is éreztem magam. Nem maradt más hátra, mint a beszélgetés a barátokkal, élménymegosztás, gyúrás, evés, ivás. No meg szurkolni Editnek. Apropó szurkolás: még féltáv környékén jutott eszembe, h a befutás után még kocogok egy kört, úgy szurkolni az ötveneseknek. Utólag is ezer bocsi, de ahogy megálltam, öt perc múlva úgy beálltak az izmaim, hogy lépni alig tudtam, nemhogy futni. Editnek utólag is még egy nagy gratula a remek eredményéhez és a második helyezéséhez.

Vasárnap még beszorítottuk az V. Rex-Fontana Vérteskozma futóversenyt, ahol számunkra inkább a megfáradt izmok átmozgatása volt a cél. Most pihi pár napig, aztán foly. köv. Köszönöm mégegyszer mindenkinek a szurkolást a segítséget.