Valójában, mikor nekiindultunk az eheti hétvégi futásnak, nem tudtuk merre menjünk. 50-60kili volt tervben, de útvonal az nem igazán volt. Illetve tervezgettem, de valahogy mindig olyan 70-es karikák jöttek ki. Így mikor találkoztunk, még mindig tanácstalanok voltunk. mateve előbányászott egy térképet - egy előző útvonaltervet - amin a 63-as utat kikerülhettük volna. Én jeleztem, hogy ez biza kb egy hetvenes, de nem hallotta meg valszeg:) Aztán jött a pörgetéses játék: mateve megpörgetett és amelyik írányban álltam meg, arra indultunk. Illetve.. Annyira megpörgetett, hogy beleszédültem és mikor megálltam nen az irányt néztem, hanem az első gondolat bukott ki belőlem: irány a kálozi karika..Azaz: Szfvár-Sárpentele-Szabadbattyán-Tác-Soponya-Káloz-Sárkeresztúr-Aba-Szfvár.
Az időt megint kifogtunk, igazi remek időjárás volt. Olyan hosszútávfutó..Tácon az első kocsmázás, kóla bevitel megoldva. Gyakorlatilag Soponyáig nem történt semmi, jókat beszélgettük, vagy hallgattunk, a tempó remek volt. Mivel sík terepen mentünk, még emelkedőn sem kellett szaporábban venni a levegőt. Soponyán kis köcsög mercis gyereknek szűk volt egy sáv, meg keveselhette a 30-as táblát, így majdnem elvitt magával is egy körre. Villant a középső ujj, kölyök megfordult, gondolom vagizni akart a barátnője előtt. Kis parázs vita, lelkem mélyén talán szerettem volna ha kiszáll a kocsiból. Kálozra befutottunk, majd a helységnév tábla után el is hagytuk a falut. Közben variáltunk, hogy bevállaljuk-e a 63-as utat, vagy kanyarodjunk egy számunkra ismeretlen mellékútra, ahol benne volt a pakliban, hogy esetleg ránksötétedik. A 63-as viszont nem veszélytelen, ami később a bizonyságát is adta. Ebből már tudható is, hogy mi volt a döntés. Sárkeresztúrra érve már igen éhesek voltunk - otthonról csak egy kulacs vízzel indultunk el - így az első kocsmát letámadtuk. Eléggé lepukkant volt szegény, ahoz képest elég szép nagy felárral dolgoztak. példának okáért egy csomag ARO ropi kemény 80,-ft-ot kóstált. Csokiárakat tessék viszonyítani akkor. Mindegy éhesek voltunk. Lehet, hogy leadták a drótót a kocsmárosnak, hogy közeledik két eléhezett futó, akik minden pénzt megadnak egy kis kajáért:) Egy kicsit eltelítettük a gyomrunkat, munkát adtunk a gyomorsavnak (mateve után szabadon), elfutottunk a következő kocsmához, ahol márcsak a zsebeinket tömtük meg a későbbi viszontagságokra gondolva. Azért örültem, mikor Sárkeresztúrt elhagytuk:)
Abát érintőleges érintettük, jöhetett a para útvonal, cirka 22 kilivel. Szembeforgalom nem volt vészes, de a másik.. Sok vendégmunkás húzott el, maradjunk abban, hogy kb. sztráda sebességgel. Páran előztek is, ők "okosan" kiszámolták, hogy még engem sem ütnek el, mondjuk azt nem kalkulálták bele, hogy mi történt volna ha esetleg megbillenek. Még jó, hogy stabil cipőben futottam (nimbus). Ja, hogy annak nincs jelentősége?:) Megkönnyebülten tértünk rá fehérváron a bringaútra, ezt egy balaton szelet koccintásával ünnepeltük meg: túléltük.. ezt is..:) Még átfutottunk a város másik felébe, egy kcsit megnyújtottuk, h matevenek meglegyen a szép kerek 70, oszt jól van. mateve még hívogatott pár szem palacsintára, de már eléggé elfutottuk az időt, így megköszönve a meghívást, inkább hazakocogtam. Majd legközelebb.. Mindent összevetve, remekül sikerült, kellemesen elfáradtunk, holtpont, hiszti nem volt egyikünknél sem. Én speciel annak külön örültem, hogy végre nem szédültem és viszonylag nem fájt semmim. Ezen a héten valszeg egy kicsit visszaveszünk, hogy aztán újra a lovak közé csaphassunk. Ezt persze csak jelképesen:)