- Csókolom!
Meglepve kapta oldalra a fejét. Egy négy-öt év körüli fiúcska állt a sétány szélén, pólóján egy marcona Pókember figurával. A férfi elmosolyodott, és vidáman intett vissza a kisfiúnak. Amikor az előző kört futotta, már látta őt – akkor egy hintában üldögélt éppen.
Könnyed lépésekkel, nézelődve futott tovább. Kicsit idegennek érezte még magát ebben a ligetben, nem ismerte a fákat, a játszótéri padokat, a sétáló párokat...
Voltaképpen csak egyetlen dolgot ismert – a saját lépéseit. Az évtizedek óta gyakorolt futólépéseit, amelyek még ebben a furcsán nyüzsgő nagyvárosban is otthonosan csikorogtak a gyöngykaviccsal felszórt sétányon.

- Csókolom! – hangzott fel újra az iménti köszöntés, most már közvetlenül mellette, türelmetlenebbül.
- Hahó – dörmögte a férfi, miközben meglepett mosollyal mérte végig az immár közvetlenül a lábai mellett trappoló, kissé maszatos, szőke kisfiút. – Hát Te?!
- Utol akartam érni a bácsit – zihálta a fiúcska.
A férfi nevetve csóválta meg a fejét, majd hirtelen megállt, és érdeklődve nézett az angyali kék szempárba.
- No, hát, utolértél… És miért is?
Azt mondják, senki nem képes olyan kérdést megfogalmazni, amire ha befelé figyelne, ott hátul, az agya legmélyén ne tudná egyúttal a tökéletes választ is – de ebben a pillanatban ez a kérdés igencsak helyénvalónak tűnt:
- És miért?
A kisfiú sokat sejtetően pislogott fel rá. Másodpercekig néztek egymás szemébe, kíváncsian, mélyen.
- Én már tudok számolni – törte meg a csendet végül az apróság, bizonyságul az arca elé tartva a kezét, megfontoltan, egyesével nyitogatva ki az ujjait:
- Egy… Kettő… Három…
- Ahhha… Ügyes vagy – vágott közbe a férfi, majd kissé tanácstalanul simogatta meg a szőke fürtöket, és az előtte kanyargó sétányra tekintett. – Én meg éppen futnék. És te hogyhogy egyedül?
- Hát, hát – kezdte hadarni a fiúcska – hát, Anyukám ott van a padon, de én már tudok ám számolni, és megszámolnám, hogy hány kört fut a bácsi, és akkor majd a bácsi is tudni fogja, és… és…
A férfi halkan elnevette magát, majd végigdörzsölte a borostát az állán.
- Jól van, jól van, rendben. Számolj! – nyújtotta a kezét a fiúnak, mintegy megpecsételve a megállapodást. A kisfiú nagyot csapott a tenyerébe… Aztán zavartan grimaszolni kezdett, miközben tíz körömmel kaparni kezdte az üstökét.
- Naaa… Most meg mi a baj? – kérdezte a férfi értetlenkedve.
- Hááát… És mit kapok érte?? – nézett fel aggodalmas ábrázattal a kislegény, majd hirtelen felcsillanó szemmel már meg is találta a választ a kérdésére: – Legyen mondjuk tíz forint! Jó?!
- Khm… Egyetlen fillér nincs nálam – mondta a férfi. Kissé szabadkozva tapogatta végig a futómezét, miközben igyekezett visszafojtani a kitörni készülő kacagását. – Sajnálom, kis barátom…
A fiú lebiggyesztett ajkakkal állt, töprengve vakarta továbbra is a fejét – majd váratlanul újra felderült az ábrázata, és a kantáros nadrágja zsebébe nyúlt. Aprócska tenyerében egy csokispapír, két szürke kavics és egy kerekek nélküli matchbox között egy fényes tízforintos lapult.
- De nálam van! – jelentette ki ellentmondást nem tűrően. – A végén ezt ideadja a bácsi a számolásért! - ezzel a meglepett férfi kezébe nyomta a pénzérmét, majd sarkon fordult, és szaladni kezdett a hinta felé. – Onnan jól látok mindent! – kiabálta vissza.

A férfi hosszan, mosolyogva bámult utána, ujjai közt zavartan forgatta a pénzérmét, majd hitetlenkedő fejcsóválással újra kocogni kezdett...
- Bácsi! – hallotta ekkor a háta mögül a kisfiú kiáltását. Hátrafordult.
- Bácsi! – kiáltotta újra a kisfiú, már a hintában ülve, tornacipős lábait lógázva. – Bácsi, csak tíz kört tessék futni! - majd kissé szégyenlős mosollyal az arca elé emelte a két tenyerét, aprócska ujjait széttárva a férfi felé:
- Még csak addig tudok…

Így aztán, a tizedik kör befejeztével a férfi nagy szeretettel adta oda a kisfiúnak azt a tízforintos érmét, és úgy gondolta, tényleg elég lesz mára ennyi. Hazafelé indult.
Csak a szeme sarkából látta azt az autót, ami a háta mögött, dübörgő basszus hangszórókkal, fékezés nélkül száguldott keresztbe azon a sétányon, ahol – ha a fiúcska tovább is tudott volna számolni… - éppen ő futott volna.
Hmm...
:)