IWIW üzenetben jött a hír, hogy lehetőség lesz itt Pakson is a Nordic Walking megtanulására és gyakorlására.
Mára terveztem elmenni (sőt meg is ígértem a kolléganőmnek, aki tartja), de a dolgok úgy alakultak*, hogy csak a végére értem oda. Kicsit kézbe fogtam még a botokat én is (persze rosszul...), és egy kis kört mentem. Háát, ezt még gyakorolni kell- no meg odaérni időben, hogy legalább sejtésem legyen róla, mit is kéne csinálni. :(

No de, ha már ott voltam a közelben, elmentem a sportpályára futni. Nicsak, egy csomó futó!! :) (Meglepő, igaz? :) ) Futottam 10 kört jónak érzett (7perces, kb.) tempóban- sajna időt mérni csak a telefonnal tudtam, mert az órámat nem találtam a nagy sietségben. Ráadásul az első körben elindítottam, majd megállítottam a stoppert, és ezt kb. fél kör után vettem észre, így a 2. kör eredményét számoltam az első idejének is, jobb híján.
A végén próbáltam nyújtani is, de kissé hiányosan emlékszem már a gyakorlatokra azt hiszem.. :( Közben még egy kolléganőmet is láttam futni.

Azt hiszem, felmegyek máskor is! (DIldi, majd igyekszem olyankor, mikor ott leszel! Ez a hét nagyon zűrösre sikeredett....) Egyrészt a társaság- azaz a futók látványa..-, másrészt a talaj miatt is - bár a salak szerintem érzésre kb. betonkemény, de mellette a fű már igazán kellemes volt! Csak először nem mertem ott futni.. ("Illik", vagy nem?)

(*'Röviden' a mai napom: reggeli rutin -ébredés, ébresztések, tejeskávé, öltözés,..-, bolt, suliba vittem a lányaimat, orvoshoz a kisfiamat -hurrá, mégis mehet suliba!!-, irány haza táskáért- apja viszia suliba, én meg a főiskolára el, Dunaújvárosba. 1 óra buszozás, 4 óra üldögélés, 1 óra buszozás, haza. Irány a suli- fiamnak íjat vittem -fegyverhordozó tyúkanyó-, a lányaimat kórusra kísértem, onnan vissza a suliba, fiamat íjászatra, kínai üzlet-maratoni nadrágpróba 5 felvonásban-, zeneiskola- lányok is íjászatra, én haza /busz lekésve/, zuhanyzás, sportcuccba öltözés, gyerekek várása, nekik pakolás- biciklis cuccok összeszedése, óra keresése. Telefon- mindjárt jönnek- lemegyek, bicaj ki, nem jönnek. Telefon. mindjár téééényleg.. Telefon- gyerekek feljönnek, apa még boltba megy- ekkor már fél hét volt! felkísértem őket, elköszöntem, indulás- bicajjal gyorsan felérek, de már szinte vége a gyaloglásnak.. a többit már írtam.)

+sarok-gond: egy ideje már fájós a sarkam, főleg a bal, de néha a jobb is- azon az Achilles is rendetlenkedik kicsit
Mi lehet? Alul fáj, és nem a csont, ha jól érzem. Ha pihenek, csökken, de most emiatt ne fussak még ennyit sem?! (Igaz hétvégére nem terveztem már futást... De 2-3 naptól nem szokott rendbejönni.) Mivel érdemes kezelni így látatlanban? Nem hiszem, hogy erre orvos szükséges, egyelőre, de nem is tervezem annyira elrontani, hogy odáig jussak..