Ez szerepel a pólón, amit tegnap este 9 óra magasságában kaptam. Egy éve, egy hete kezdtem futni, hát akkor még úgy tekintettem erre a versenyre, hogy ezt soha, elérhetetlen távolságbban volt időben. Tegnap reggel azonba odaállhattam a rajthoz, nem is szégyeltem magam, hogy rögtön beálltam az első sorba. De most semmi eredmény nem volt kilátásba helyezve, nem is volt cél, csupán a teljesítés, tapasztalatszerzé. alacsony pulzushatár, ezt kellett tartanom, semmi más nem számított, csak az, hogy a célba beérjek. Az első fele a versenynek nyugiban telte, pár eés, de azok rendesen, egyébként kimondottan élvezetes volt az egész. kellemes társaság, spero, később Nedus kisért(vagy én őket), Dobogókőről lefele Ákibácsi, Ndurance, majd kerék Csaba. Kisrigónál már szemerkélt, hűlt az idő, sikerült is átfáznom, de már kéáső volt. Leves, sör, száraz zokni-ekkor még azt hittem, ezzel van esélyem. nem volt. Az Apátkúti-völgyben már az első átkelésnél csüdig gázoltam a patakban, innentől nem érdekelt semmi víz, semmi sár. Úgyis belemegyünk, úgyis csak egyre több lesz, szóval haladjunkk, hogy melegedjühnk. Nagyvillám már erős séta, bár prdi után ez nem fájt annyira. Fent mocsárjárás, kemény szél, egyre erősebb eső, ez mőár nem volt vicc. Második Kisrigónál sejtettem, hogy hiába vagyunk túl a háromnegyedén, a n eheze most jön. innentől ismertem, sejtettem mire számítsak. igyekeztem, nem akartam állni. Így sikeresen ott is felejtettem a jó kis izoval feltöltött kulacsot, szóval innivaló most már csak a pontokon, a kaját meg úgy kell beosztani, hogy ne igényeljen extra folyadékot. Vagy igyekszem bőrön át felvenni, mert egyébként volt bőven a levegőben. Vagy a vízben volt sok levegő? A bükkös patak szigorú volt, de mi még át tudtunk kelni, hogy csak combközépig ért. Bár már ekkor figyeltünk rá, ne sodorjon el. lajosforráshoz a felmenetel hamar megvolt, lefele volt gond, nem volt meleg. Nagyon nem. Csikóváralján már rázott abnhideg. Arany yoyoka megmaszírozott, isteni finom voolt, szegény  a lábam is nekiállt gyúrni, de annak spec semmi baja nem volt. Larzen rámhúzott egy széldzsekit, ez áldás volt, de menni kellett, mert a meleget ez alá is oda kellett termelni. Aszfalton jó kis sprint, Kevélyekre pedig, mint hazai terepre boldogan mentem fel. Gyalog-futva kombó, mert fáradtam, de fáztam is. Aztán összeáltunk Zenyik Robival, ő kicsit meghúzott. 10-es út, kaptam kis flakkont izoval, ettem-ittam, aztán nekivágtunk a saras dülőnek, majd elkezdtünk emelkedni. Már majdnem fent voltunk, mire lámpát kapcsoltunk A nyeregnél volt egy kiis bizonytalanság, de aztán megvolt az út, innen már vakon is bemegyek:9 Fényágyú fel, nekieresztettem, már nem volt mire tartalékolni az energiát, a cél, legyen meg 13 ürán belül. Gyorsítottunk, utolsó emelkedő a Klébi előtt, Robi elment, én már nem bírtam, de nem is akartam, a célban Bogárkám üvöltött, én megérkeztem, bementünk, könnyek, ölelés, és ekkor fogtam fel, hgoy túl vagyok rajta, megcsináltam, elképzelhetetlen, de igen, én is Tuperman lehettem. nem is akármilyen körülmények között.