Elméletileg ez egy pihenő hét volt. A hétfő biztos, mert akkor nem volt futás. Kedden és szerdán a szokásos szigeti körözés, most rövidebb idejű, de több egymásutáni tempófutást kaptam feladatnak, így azért kicsit megizzasztott, de igen jól esett. Szerdán kora reggel mentem ki lenyomni az egy órát, amit kicsit lassúra vettem, így is 55 perc lett csak, hogy két kerek köröm legyen. Végig az alsó pulzushatáron futottam. Meglepett, hogy ennyire korán ilyen sokan voltak kint.
Csütörtön aztán nekiszabadultam ismét a terepnek. Másfél órát kaptam csak, ebbe gondoltam belepréselni a Pilis-kört. bemelegítésnek felkocogás Szántóról a nyeregbe, onnan pedig a csúcs, át Két-bükkfa-nyereg, le Mária-pad, sárga kereszten pedig vissza a Szántói nyereg. Nem kellett hozzá másfél óra, elég volt alig 1ó20p. Pedig végig alacsony pulzus volt engedve, kivéve a vége, hogy ott tolhatom neki az emelkedőket. Hát, abból nem volt sok, szinte semmi, de azért vágtáztam egyet a sárga kereszten. A szerpentin már kimondottan kezdem élvezni, egyre jobb barátok leszünk, olyan érzésem van. Aztán a nyeregben találkoztunk Bogárkával, és hazatúráztunk a 8 bucka útvonalán egészen Csillaghegyig. Így az útvonal most már teljesen tiszta.
Péntek még egy kis sziget, egy óra, a végét tolnom kelett, aztán levezetni. Enyhe szemerkélősnek tűnő idő, és alig futó, más meg senki, szabad a pálya. Két és egynegyed kör lett, kitöltöttem az időmet böcsülettel. És már vártam a hétvégi terepezést:
Ami ezúttal két nap pihi Kevélyeken, a kunyhóban, és így edzés hazai pályán. Szombaton még este másfél óra, kellemes kocogás, még alacsonyabbra vette a Mester a pulzusértékemet. Kunyhó, piros négyzet, zöld kereszt, zöldön fel a Kevély-nyeregbe, hogy legyen az elején is egy kis szint. Aztán kéken le Csobánka fel, tartva az útvonalat a műúton át irány Hosszú-hegy, és a sorompónál hátra arc, vissza, egészen a Kevély-nyeregig. Itt, a felfutásnál már kaptam emelt pulzushatárt, tolhatttam neki, ami nagyon jól esett, meg sem álltam a nyeregben, hanem nekiszaladtam a Nagy-Kevély csúcsának, és onnan már laza kocogásban visszaereszkedtem a kunyhóhoz, ahol finom vacsival, hideg sörrel meg izolötyivel várt Bogárkám.
Vasárnapra két óra volt adva, így az előző napi utat megtoldottam. Visszafele nem álltam meg a kunyhónál, hanem a piroson tovább kocogtam a Budakalász-Üröm műútig, és onnan visszafutottam, hogy még tolhassak egy kis szintet. Valami 180 méter állítólag, két kilométeren. Kellemes volt. Kár, hogy erre a napra nem volt emelt pulzusszintem, ezért erősen vissza is kellett fogjam magam, így azért meglett a két óra.
Ezek után kiváncsi vagyok, milyen feladatot kapok a következő két hétre! Tudom, hogy nagyon-nagyon sok terep lesz, és ezt roppant módon várom is!