Feladat kipipálva. Jó közérzettel, jó hangulatban, mosolygósan lekocogtam életem első utcai félmaratonját. Korábban 10 km volt a leghosszabb táv, amit aszfalton futottam, mert a terep közelebb áll a szívemhez. Azt hittem, fájni fog, de a tappancsaim jól bírták a kiképzést. Térdem, bokám sem jelzett, oldalam nem szúrt, nem volt semmi nyűgöm :-))

Volt egy időtervem 2:15-re, bár a fő szempontom az volt, hogy a Nike félmaraton 2:30-as szintidején belül legyek. Mivel a pálya meglepetésemre igen szintes volt, és kilométer hosszú emelkedők voltak, a 2:15-ről inkább letettem, óvatos voltam, mégiscsak ez az első ilyen jellegű futásom. A 3 nagykörön 2-2 perccel voltam lassabb a tervezettnél, ezáltal 2:21 lett a vége. Adott körülmények között ezzel teljesen elégedett vagyok, egyenletes 9 km/h körüli átlag, és ami a legfontosabb, korántsem csoffadtam el a végére, úgy éreztem, bőven tudnék még tovább menni.

Jó alapnak látom én a 12 hetes maratoni felkészülésre. Ha sérülés nem hátráltat, úgy érzem, menni fog. :-)

A hétvége nagyon jól telt. Érdemes volt elmennem szombaton. Családias hangulatú, jó kis futóversenyen kerek 5 perccel futottam jobbat 10 km-en, mint októberben a Coca-Colan. 58:35. És még jól is éreztem magamat. :) Az eső is csak a célbaérkezés után kezdett esni, igaz akkor masszívan, így este a levezető kevélyeki utat szakadó esőben tettük meg. Elég sokat nyirmogtam, hogy nem akarok felmenni, de végül nem bántam meg. :) Vasárnap délig bent ragadtunk fedél alatt az eső miatt, de még így is százszor jobb volt, mint a városban tölteni a hétvégét.

Vége a vizsgaidőszaknak.

Ami annyit tesz, hogy jöhet(ne) a VIZIT, a VIzsgaidőszakot Záró Irdatlan Tivornya. De nem nekem, és nem most :)) Nekem holnap más "missön" van, valami futómozgást kellene imitálnom, kb. 1 órán keresztül, mert a hétközben igencsak elhanyagoltam a témát, pedig vészesen közeleg a jövő hétvégi félmaraton. Ma délutánra már kezdtem eléggé növényjellegűvé válni, amolyan se nem élő-se nem holt zombi állapotban tengődtem, amitől egészen jól sikerült megszabadulnom a későesti átmozgató kocogással.

Egy a lényeg, szépen kikészítem a kedvenc zoknimat, előhúzom a futómotyókat, izolöttyöt bekeverem, a hűtőbe éjszakára beteszem, és holnap egy futó megmozduláson fogok VIZITelni :))

Sejtem, hogy unalmasabb, monotonabb lesz, gyanítom, esetleg fájni fog majd terephez szokott kis csülköm, de már nincs meghátrálás, előnevezés elment, szóval június 27-én Szombathelyen át fogok esni ezen a tűzkeresztségen is!

És ha sikerül (normál félmaratoni szintidőn, 2:30-on belül), lehet hogy július 1-jével edzői felügyelet mellett nekilátok a Spar Budapest Maratonra való felkészüléshez, október 4-re. Továbbá egy jobb időt megpróbálnék elérni a szeptember 7-i Nike félmaratonon. De a kis lépések embere vagyok, ezért egyenlőre a június 27-re koncentrálok. Először is a szigeti kört kiegészítem a háztól-házig tartó két betéttel. Ha két Szigetkört futok, a táv már 13 km-re gyarapszik. A küldetés elindult a mai nappal.

Most szombaton megint a Vértesbe látogattam kocogás céljából.

Hajnali 5-kor elég nehezen ment az ébredés, de végül sikerült rábeszélni magamat a megmozdulásra. A 6:40-es vonattal mentem Tatabányáig, majd onnan átszálltam egy másik vonatra, ami elvitt a mai napi célhelyszínig, Oroszlányba. A város maga nem éppen turista látványosság, ám az Oselions Kószák szakosztálya már 3. éve rendez nagyon színvonalas, jól kitalált teljesítménytúrát a környéken, különböző távokon. Két éve a 40 km-est volt alkalmam teljesíteni, idén sajnos egyéb elfoglaltság miatt nem volt lehetőségem a hosszabb távokon végigmenni, sietősre kellett venni a figurát. Így maradt a 20 km, kocogva.

8:15-kor rajtoltam. A rajtban volt lehetőség indító feles pálinkát magához vennie annak, akinek kell a lélekerősítő a gyalogtúrázáshoz :-)) Én nem éltem ezzel, inkább a hátizsákomat megőrzésre leadva, egy Gatorade-vel a kezemben indultam el. Az 1. pecsétet hamar begyűjtöttem a víztoronynál, majd kocogtam tovább a városban, a példásan kiszalagozott útvonalat követve, míg elértem a település határát, és rátértem a Majkra vezető erdei útra. Majk környéke már 2 éve is nagyon tetszett, sajnos most a pecsét+ kapott Sport szelet begyűjtése után menni kellett tovább. Olyan sok szalag volt kirakva, hogy esélyem sem lett volna eltévedni!

A csáki műutat elhagyva kb. 6 km hosszú, pusztán átvezető, enyhén emelkedő, köves-homokos szakasz következett. Előztem néhány gyalogost, láthatóan nekik sem nőtt a szívükhöz a túra ezen szakasza, de azért engem biztatgattak, ami jól esett :-) Pedig az én tempóm sem volt sokkal gyorsabb az övéjüknél. A nap tűzött, a szél az arcomba fújta a homokat, és a rossz talajon nem ment a kocogás. Csak sokára jött el a Várgesztesre bevezető műút. Ennek mentén jutottam le a faluba, ahol már ezerszer jártam, és amit mindig szeretek. Végighaladtam a főutcán, majd befordultam a várhoz vezető útra. Az emelkedőn felsétáltam, ekkor fogyott el a Gatorade utolsó cseppje, még jó hogy nálam volt a rajtban kapott frissitő jegy, be is váltottam egy fél literes ásványvízre, ami olyan hideg volt, hogy szinte fájt tőle a kezem ahogy fogtam! :-) Pár szót váltottam az ep.-n szolgálatot teljesítő két lánnyal, aztán indultam vissza Oroszlány felé. A várból lejövet visszafordultam az erdőbe, ahol útbaigazítottam két túrázót, akik elvétették a vár ep.-jét, még volt némi emelkedő az elején, aztán már nem volt más, csak tökéletes minőségű széles erdei utak és árnyas fák. Az utolsó 8 km-en így már nem találkoztam emberrel. Igazi örömfutás volt a sík vagy enyhén lankás úton a sárga sáv jelzés mentén!

Sajnos a városhatárnál elvétettem a megfelelő utcát, ahol be kell fordulni a célegyenesbe, és megkerültem a fél várost mire visszataláltam a sportcsarnokhoz (nem baj, megérdemli aki nem olvas és nem figyel eléggé). 2:30 lett így a vége, 8-as körüli átlag, elégedett vagyok vele.

A célban finom virsli és málna/bodza szörp várt, oklevél és kitűző. Nagyon jó rendezvény volt, elismerés a lelkes rendezőknek!

Kezdő szemszögből.

Mint ahogy azt Szasza helyesen írta, a LAFM tényleg szuperjó terepfutással ismerkedő "mazsoláknak", mint én magam (entry trail run). Ez volt a 2. ilyen rendezvény, amin részt vettem, a februári Téli Margita után. A felkészültségem (fel nem készültségem) azóta sem változott, kivéve hogy leadtam pár kilót, így könnyebb volt felvonszolni magamat az emelkedőkön. :-))

Számoltam magamnak egy 3:00-as időtervet (a szintidő némileg túlbiztosítva 3:30 volt), ennek megfelelő részidőkkel (csak  1:00 óra alatt jussak fel Körtvélyesre, csak 30 perc alatt jussak át a forráshoz, stb.) Még új cipőt is vettem (Saucony Grid Omni TR), amit a verseny napján kívántam felavatni (rossz ötlet volt, mint később kiderült). Az új topogóhoz a szponzor jóvoltából még egy pár (1+1db) csinci rózsaszín Bridgedale zokni is párosult :-))

A verseny előtti este Ezüsthegyivel kint aludtunk a faluban. A szállásadónk egy újságírónő volt, így még a sajtó is képviseltette magát Csanyáéknál :-)) Sajnos az elmúlt két hét a kedvesem sérült lábának az ápolgatásával telt, így nem volt felhőtlen a kedvem a rajtban, azon idegeskedtem, nem fog-e szalagszakadást szenvedni az ember. (Szerencsére megúszta).

A rajt után kiderült hogy a kulacstartós övem úgy vacak ahogy van, közel 10 km-en át, a forrásig küszködtem vele, majd végleg megváltam tőle. Ezt leszámítva minden úgy történt ahogy számoltam, 56 perc alatt értem el az első ep-t, 1:28-nál "dugtam" a 2.-nál, 2:10-nél a 3.-nál. Ekkor már tudtam, hogy meglesz a kitűzött 3 órám. 2:47:01 lett a vége, elégedett voltam magammal, de annak méginkább örültem, hogy a célban várt a kedvesem, mégha sántán is, de egyben. 10km/h feletti átlagot hozott még így is, büszke vagyok rá.

Az új cipő kicsit megette a lábamat, két véres sarok+egy vízhólyag a végeredmény. Ennek ellenére nagyon jól éreztem magamat. A szervezés, a frissítés elsőosztályú volt, a pálya nagyon baráti és jól követhető. Köszönet és gratuláció a rendezőknek, és gratuláció minden teljesítő sporttársnak, különösen a maratonistáknak, akik még 10-15 km-en keresztül áztak az esőben.