2014. június 03. 14:33

Szokásos hét-nap, azt leszámítva, hogy Béci a héten Ipolyban "csapat tréning"-ezik. Általában a 14:30-as busszal szoktam hazaindulni, most is éppen így terveztem. 13:30-kor felhívtam Erát (Szőlőszem), hogy látom ám, hogy bringával jött dolgozni (Tolnáról). Örömmel mesélte, hogy ez az első nap, gondolta kipróbálja, milyen és, hogy tök jó, mert így naponta fél órát megspórol és annyival több idő jut a kisfiára. Megbeszéltük az útvonalat, hogy merre megy, mire kell vigyázni: "óóóó csak az a pár km-es szakasz vészes, ami Dszentgyörgy és az erőmű között van, de azt 6 perc alatt lenyomtam." mondta Ő. Indulás előtt kollegám (Öreg) szólt, hogy éppen megy Szekszárdra kocsival, elvisz (Era itt dolgozott velünk, közös kollegánk volt). Mikor mentünk kifelé, a bicikli tárolónál megálltam és megcsodáltam egy KTM bringát, mert Era mondta, hogy az övé KTM. Még mondom az Öregnek, hogy milyen jó bringája van a csajszinak. Éppen indultak kifelé a 14:30-as buszok, mi is besoroltunk utánuk, mentünk kifelé a D-i bejárón a 6-osra. Balra (Szekszárd) kikanyarodott előttünk egy busz a kikanyarodó sávba. Láttuk, hogy Era éppen rákanyarodik a bringaúton a 6-osra, persze akkor még nem tudtuk, hogy Ő az. STOP táblája volt, láttam, hogy meg is akart állni, mert felállt a bringán, a segge a levegőben volt, mikor a buszos intett neki, hogy menjen csak. CSAK HOGY a busz nem nézett a jobb oldali tükrébe és nem látta, hogy Paks felől egy autó jön a szélső sávban. Era ment, autó jött........................csak annyit láttunk, hogy az Era az autó motorháztetőjéről a levegőbe repült, de vagy 5-6 méter magasan és mint egy rongybaba esett le a földre. Öreg kiabált egyet, hogy ez az Erika………én mondtam, hogy dehogyis!!! Azonnal kiugrottunk a kocsiból, az Öreg hívta a mentőt-rendőrt, én  rohantam oda hozzá és végig azt mondogattam, hogy Istenem add, hogy ne az Era legyen,........Mikor odaértem és megláttam.........Istenem, soha nem fogom elfelejteni..........nem akartam elhinni. Alig lélegzett, a szájából és a füléből szivárgott a vér (sisak volt rajta), nem mertem megmozdítani, tudtam, hogy nagy a baj. Letérdeltem mellé, fogtam a kezét, simogattam az arcát, beszéltem hozzá……….és sírtam, egyszerűen nem hittem el. Aztán kiabáltam, hogy hol vannak már a mentők, jöjjön már valaki. Éppen arra jött egy betegszállító autó, a sofőr odajött, látta, hogy mi a helyzet….Erát az oldalára fordította és a hátát megtámasztotta a térdével, de többet Ő sem mert csinálni….vártuk a mentőt. Aztán jött még egy autó, amiben 3 orvos utazott, éppen mentek haza Szekszárdra a paksi rendelőből. Prischetzky (sebészet) mindjárt odajött, pulzust nézett, megtapogatta…stb és közben megjött a mentő és a rendőrség is. A mentős levette a sisakot róla, levágták a ruháját, hozták az újraélesztő gépet…………én félre álltam, hogy ne legyek útba, néztem ŐT és imádkoztam, hogy minden rendben legyen. Közben felhívtuk Krisztiánt (Era férje), hogy mi történt és végig tájékoztattuk az eseményekről, hogy mit csinálnak vele. A helyszínelők megkezdték a munkájukat, irányították a forgalmat, vagyis teljes útzár volt, jöttek a TEK-esek is. A mentősök küzdöttek és közben hívták a mentőhelikoptert. Feltették a hordágyra, akkor egy pillanatra magához tért, megpróbálta kinyitni a szemét, összehúzta magát a fájdalomtól, aztán újra eszméletét vesztette. Betették a mentőbe és elindultak vele Szekszárd irányába, mert ott nem szállhatott le a helikopter (nem is tudott volna a sok vezeték miatt). Ekkor láttam utoljára…….Ezután már csak a rendőrök rádiójából tudtuk, hogy mi van vele, hogy 15:20-kor megjött a helikopter, de még nem tudták stabilizálni, addig nem viszik sehova. Aztán 16:05-kor végre sikerült (intubálták) és elindultak vele Pécsre. Én elkezdtem összeszedni a cuccait, cipőjét, telefonját….stb, mindent ami nála volt….ott kóvályogtam az  út szélén az árokparton és csak egy dolog kalapált a fejemben…MIÉRT???? Az Öreg elkezdte összeszedni a bringát, hogy be tudjuk tenni az utóba. Megvártuk, míg felveszik az adatokat, míg végeznek a helyszíneléssel és úgy indultunk haza. Hogy hogy értem Szekszárdról Váraljára nem tudom, beálltam az udvarba és nem tudtam kiszállni a kocsiból……..csak sírtam (szegény Mama megijedt, nem tudta mi történt). Este hívtam Krisztiánt: medence sérülés, bokazúzódás, bordatörés, koponyatörés, vérömleny a fejében, könyöktörés….éppen most szívatták le a tüdejéből a folyadékot….gépre rakták, altatják.  A jó hír, hogy túl van az életveszélyen, bénulás nincs, agykárosodás nincs. Nem tudok elaludni, ha becsukom a szemem, csak Őt látom, ahogy repül a levegőben, ahogy ott fekszik és hörög…….és csak azt hallom, ahogy veszi, illetve nem veszi a levegőt…..megőrülök. Egyedül vagyok……Béci nincs itt…..félek….és imádkozom.

MIÉRT??? miért kellett nekem ezt látnom, miért kellett nekem éppen ott lennem, miért nem a busszal mentem haza, ahogy szoktam……és reggelre megkaptam a válaszokat.

Azért nem busszal mentem és azért az Öreg kellett hazavigyen, hogy ott legyek/legyünk Vele!! Nem tudtam hallotta-e a hangomat, tudta-e hogy ott vagyok….. én ott voltam, fogtam a kezét. Véletlenek nincsenek, szüksége volt rám, ott kellett lennem.

És hogy miért kellett nekem ezt látnom?????? Hogy átértékeljem az életem…………az ÉLETET!!!

Ami azóta történt: nagy nehezen fel tudták ébreszteni hétfőre, aztán szerdán megműtötték a nyaki csigolyáit, amik összecsúsztak, széttörtek, szilánkok voltak a gerincvelőben is. Csavarozták déli 12-től este 7-ig. Ott voltam Pécsett, de esélyem nem volt, hogy láthassam. Aztán pénteken megint műtötték, akkor a könyökét rakták össze, drótok-lemezek-csavarok…megint nem láthatom. Aztán szerdán megpróbálták mozgatni, amitől elindultak a vérrögök…..tüdőembólia…..újra gépre tették. Ma még mindig semmi, a 90% oxigén helyett „már csak” 60% oxigént kell neki adni….. KŰZD!! Ő olyan, tudom……