Előre szólok, hogy hosszú lesz, nem haragszom meg, ha nem olvassátok el 

Ott kezdeném, hogy 2009-ben voltam először ezen a versenyen. Akkor váltóztam a Halálos Iramban nevű csapattal, melynek tagjai pocokharcsa, nagyfijam és én. Már akkor nagy csodálattal néztem az egyéni versenyzőket és óriási tisztelettel néztem fel a 24 órásokra. A vasárnapi hazaindulásnál azt mondtam: talán-eccer én is......12 órást.....egyéniben...... Aztán tavaly, miután Yoyokával megjártam a K100-at már tudtam, az idén tuti indulok. A taktika ugyan az volt, mint a K100-on: nem belegondolni mi vár rám, nem foglalkozni az eredménnyel, csak a túlélésre megyek és hogy kipróbáljam magam. Aztán ahogy közeledett az idő, úgy napról-napra már csak Sárvárról tudtam beszélni. Stevetől már tavaly óta kértem a tanácsokat, hogy hogy is frissítsek, mit is egyek. Mert a leggyengébb láncszem a gyomrom. Esküszöm Nektek, hogy annyit, de annyit készültem gyomor ügyileg......na de szép sorjában. Eccer csak hív ShcIstván, hogy hogy lehet elérni a Görög Gyulát, mert írt neki ímélt és nem válaszolt. Mi a búbánatot akarsz Te a Gyulától??? Nevezett!!.....annyit beszéltem a közös futik alatt erről a versenyről, hogy nehogy má' kihagyjon egy ilyent!!!! Óóóó Te igen szerencsés, tudod Te, hogy mire vállalkozol?

1 hónapja már írogattam a listát, mire is lesz szükségem, mit ne hagyjak itthon. 1 héttel a verseny előtt listámat a hónom alá kaptam és kiverettem vele Istvánhoz. Alaposan átbeszéltünk mindent, mi az amire szükségünk lesz, és persze mi az amire számítanunk kell. Nórának elmondtam, hogy mikre kell figyelnie, mikor és mennyire leszünk nyűgösek és akkor mennyire rugdosson minket:)) Mert, hogy István felesége Nóra volt a frissítőnk, amit jobban nem is csinálhatott volna:)) Ismét bebizonyította (a BöSZMe után), hogy Ő igazán erre termett:)) Aztán ahogy közeledett az idő, István úgy parázott és rábeszélte a közös masszőrünket Bogit, hogy jöjjön el, sose lehet tunni, mi lesz a két hycomattal a 12 óra alatt:)) Én már pénteken elindultam Bfüredre Zsuzsi barátnémhoz, hogy ott aludjak, hogy reggel ne kelljen korán kelni. Persze este nem maradt el a szokásos 6lépcsős velőspirítós kocsmázás sem:)) És lőn, eljöve az nagy nap!!! Megérkezés, rajtszámátvétel, Gyula ölelgetés, pálya ismerkedés, barátok üdvözlése, pusziszkodás, kipakolás, sátor felállítás........olyan boxuccát rittyentettünk össze, hogy csak na! Kiraktam az összes általam szóba jöhető kaját, amit TALÁN bevesz a gyomrom: 2 ü. bébikaja, 2 kg narancs, 1 kg paradicsom, 3 db 7days, 4 db energiaszelet, 3  dob. kefír, 4 dob. citromos gösser, 1 póverréd, 2 ü. teszkós sav. uborka, 2 cs. kínai cípőszlevesz, 1 dob. magnézium (ampullás) és persze Joe sótablettája. Aztán nagy dilemma, hogy miben fussak.....Mer', hogy nem sütött a nap, de azé' meleg vót', de annyira azé' még se, és mi lesz hogy ha..... na de no para, a pálya szélén van a depó, semeddig se' tart átöltözni. A legszebb az egészben, hogy egyetlen percig sem gondoltam át, hogy mit is vállaltam:)) Azt tudtam, hogy ha a térdeim bírni fogják, akkor nincs semmi, ami megállíthat. Azt is tudtam, hogy a gyomrommal iszonyatos küzdelmet fogok folytatni, de biztos voltam benne, hogy én győzök:)) Sorakozás a rajthoz, és mire észbe kaptunk, már futottunk is. Mondtam Istvánnak, hogy konkrétan 6 perces ezrekkel kell kezdenünk, mer' különben kipukkadunk.....így sikerült is szépen 5:25-be bekezdeni. Nem győztük visszafogni a lovakat, de aki fut az tudja, hogy ilyenkor nagyon nehéz!!!!!! Az első 20 kör nagyon jól ment, 10-nél ittunk egyet és veretés tovább. Vígan integettem minden körben Gabesznek, Vincáéknak és a Séra családnak:)) Megbeszéltük, hogy a 20-dik kör után depózunk. Evés-ivás-öltözés......Ekkor asszem ittam egy magnéziumot (blőőőőeeee), egy fél gössert és ettem 4 vagy 5 uborkát:)) Közben öltözés és indulás tovább. 30-35-dik körnél kezdődött a küzdelem. Elkeseredtem, mert nem gondoltam, hogy ilyen hamar fog jönni, azé' még várhatott volna egy húszast:)) Kezdtem ostorozni magam, és egyre csak Böki szavai jártak a fejemben: egyé' vazzzeee, mer' megdöglesz:))) Szóltam Nórának, hogy kérek egy cípőszleveszt, hátha az feldob. Menet közben eszegettem, de inkább kifelé, mint befelé ment volna. Aztán próbálkoztam Nóra zőccségleves turmixával, na az nagyon jól esett, csak arra kellett figyelnem, hogy mindig nagyon keveset vigyek be eccerre:)) Evés után séta, mer' úgy éreztem, hogy kiszakad a gyomrom. Ekkor már látványosan überszarul néztem ki, tök ciki volt így körözni a pályán. Nagyon aranyos volt mindenki, próbáltak vígasztalni meg vót' aki együtt is érzett velem......De eldöntöttem, hogy nem állok meg, séta van..... Mikor úgy éreztem, hogy jobb, akkor futottam, de sajna 2 kör után megint gyomorgörcs. Aztán még az a fránya magne ampulla is rátett, irány a budi.....Szóval délután 5 órától hányás-hasmenés felváltva....próbáltam pótolni ami kijött, de kevesebb ment be, mint ami ki:)) Na de kemény vagyok, mint a kád széle, nyomás tovább......Jött Galopp, próbált vigasztalni, hogy most már neki sem olyan jó, mint az elején.....aztán jött Elek, egy pár kört együtt mentünk, Ő is azzal vigasztalt, hogy neki se jó, láttam Vikit is, hogy szenved a gyomrával és Vera mosolya sem volt már felhőtlen.....és akkor elgondolkodtam, hogy miért is csináljuk akkor mi ezt??? István folyamatosan a térdére hivatkozva, állandóan a Bogival simogattatta magát:))))) Bakker, ha én egyszer legalább csak a felét tudnám megenni annak, amit ez a pasi megevett a 12 óra alatt??!!!! tuti, hogy a PB-k PB-jét futnám!!! Kicsi is minden körben próbált belém lelket önteni, nagyon köszönöm neki!!! Aztán jött Bocsi, és 1 percre kölcsön adta a vállát, mer' éppen könnyes volt a szemem:)))) Köszi Bocsi!!! Panferik és Nicol minden körben megállapították, hogy még mindig nem híztam egy dekát sem.....és Pecsenye!!! Na Ő minden körömet bearanyozta:)))))) Edit is azt mondta, hogy tartsak ki, ennél má' csak jobb lehet:)) És jött Farkas is, egy kicsit együtt sétált velem, de tanácsot ilyenkor nem igazán lehet adni. Mondtam Neki, hogy hiányzik Cillagom is......mire Farkas aszondja, hogy mingyá' jön, csak lefutja a Gerecsét!!! ííííííííííííííííííííííííííííííííííííííí ez olyan, de olyan erőt adott, hogy el sem hiszitek..... És tényleg, eccer cak hallom ám Cillagom hangját Farkasék depójánál.....szinte repültem a nyakába, annyira megörültem neki. Hűűű, gondoltam magamban, most aztán megmutatom Cillagomnak, hogy hogy tudok én 12 órást futni:))) Na de aztán az örömöm ennyi is vót' me' innentől kezdve folyamatos aszogatásnak voltam ám kitéve!!! Egyé vazzzeee......minden körben. Aztán kb. olyan fél nyolc körül megerőszakolt és belém diktált egy fél tányérnyi gulyáslevest. Esküszöm, hogy nagyon jól esett, má' kezdtem is örülni, hogy még a végén megmaradok és futni is fogok.....na de jött a Csikar Gatya:)) Mondta Cillagom, hogy el ne merjek menni a budira, me' hoz egy dugót és....:)))))))) Sajnos nem sokáig tartogattam a gulyást, irány megint a budi, ez volt a 4-dik. Ekkor már a folyadék sem ment, na itt már kezdtem kétségbe esni. Ittam egy normaflort, hátha jobb lesz....egy kicsit jobb lett. Aztán már csak azt vártam, hogy sötétedjen be és legyen már vége. Számoltam, osztottam-szoroztam, a nyócvan kili meg lesz amiért jöttem, a többit majd jövőre. Még 6 perc volt vissza mikor átmentem a mérőponton, gondoltam még gyalogolok, amíg le nem fújják. Sőt még a végén becsületbül kb. 200 métert futottam is és így fejeztem be. Leültem és megvártam Gyuláékat, hogy jöjjenek lemérni a pontos távot. Aztán nagy összeborulás mindenki-mindenkivel, a 24 órások is megálltak gratulálni és nyomták tovább:)) Istvánék elhúztak, én meg Blueval elmentem a koleszba fürödni. Úgy fáztam, mint a vadászkutya, egész idő alatt míg odaértünk arról beszéltem, hogy másra sem vágyok, csak egy forró zuhanyra. Hát ez elmaradt, mert a víz ippeg csak langyi volt, úgy hogy semmi cicó, egy gyors tus, aztán öltözés szárazba. Ezután vissza a tett színhelyére, bebugyoláltam magam egy plédbe, bebújtam a hálózsákba és úgy boldogítottam a 24 órásokat. Kicsit már messziről lehetett hallani, hogy jön, szólt az MP3-ja rendesen:))) Aztán olyan 1 óra felé szinte elájultam, bemásztam a kocsiba és kumtam egy picit. Reggel 6-kor irány vissza pálya, lássuk hogy bírják a hősök!!! Szomorúan láttam, hogy nem látom Kicsit, senki nem tudta mi van vele.....Editem és Vera szépen gyalogolt, Galopp és Farkas futottak és Pecsenye...........az a pasi!!!!!!!!! na Benne nem vagyok biztos, hogy emberből van!!?? Nicol rajzolt a pályára egy ugróiskolát és Pecsenye minden körben végig ugrálta úgy, hogy meg is fordult rajta!!!! Imádom a hüle fejét!!!! Aztán kérdeztem Editet, hogy nem bánja-e ha megyek vele....hát persze, hogy nem bánta. És akkor elkezdtünk sétálni, közben az élet nagy dolgairól beszélgettünk....és néztük az órát, már csak 25 perc.....már csak 13 perc...belefér még 1 kör.....és a végén egymásra néztünk....fussunk vazzzeee??? és futottunk.....és lett még 1 kör.....és vége.....megöleltem Editet, Csörgősipkát, Pecsenyét.....és végig mindenkit aki a pályán volt:))))) 

80 és 3/4 kör lett a vége, 83,3687 km. Abszolút 9. hely, korcsoportos 1. hely. Futó éveim alatt két álmom volt: egyik, hogy egyszer dobogón állhassak, a másik pedig, hogy Sárváron 12 órást fussak. És lám, a kettő egyszerre vált valóra.

Úgy hogy mindenkinek csak azt tudom mondani: merjetek nagyot álmodni, mert az álmok egyszer valóra válnak!!!!!!!!!!!!!!!!

Köszönöm mindenkinek azt a rengeteg törődést és szeretetet, amit kaptam és hihetetlen büszkeség tölt el, hogy ilyen barátaim vannak:))))))))

ui: jövőre is álmodok valami szépet ;-)