„Tudj őszintén mosolyogni a célban, és két órával később is…” – mondta anyám, akinek úgy általában nincs rajtam kívül semmi köze a futáshoz. Na jó néha a szem a harisnyáján... az szok szaladni.
Megújul az Edzésonline! Az új oldalakat és funkciókat elérheted ha ide kattintasz!
Mosolyogni...
„Tudj őszintén mosolyogni a célban, és két órával később is…” – mondta anyám, akinek úgy általában nincs rajtam kívül semmi köze a futáshoz. Na jó néha a szem a harisnyáján... az szok szaladni.
Nem a győzelem
Beszéljünk arról, hogy milyen érzés gyakorlatilag utolsónak lenni… már csak azért is kéne erről beszélni, mert sokan eleve ezért nem mennek (nem hogy versenyre, hanem egyáltalán) futni, mert utolsónak, utolsó előttinek lenni szar. Bővebben? És aztán röviden Soroksárról? Ok.
Miért is lassulok?
Mostanság úgy érzem, lassulok. Nem úgy általában, csak terepen… Nem fáradtság, nem fájdalom. Levegő is kapok rendesen, de van valami elmondva igazán vicces. Azt is lehetne mondani, hogy félek. Na jó, ez, ebben a formában nem igaz. Vagyis nem úgy igaz…
Szóval az van, hogy elbátortalanodtam.
Nagyszombati terep félmaraton
„Most így a szakadó esőt nézve az ablakból azon tűnődöm, hogy jövőre milyen terepet tojik nekünk a nyuszi Rákoscsabára…” Ismerős a mondat? Nem?
Gyorsabban, talán..
Most azon gondolkodom, hogy írtam-e már azt versenyről, hogy ez pont úgy volt jó, ahogy volt.
A VTM ürügyén
Sokadik nekifutásra sem tudom, hogy mi lesz ezzel a bejegyzéssel. Voltam terepfutni. VTM. Félmaraton. Csak valahogy nem találom magamat…