Na most az van, hogy a héten kicsit túllőttem a célon. Azt hiszem le akartam tudni előre a jövő hetet, mert úgy tűnik nem nagyon lesz időm… Tovább az eredetire>>

Úgy tűnik, ezen a héten előre lemozgom a jövő heti adagot is. Na nem vagyok ilyen megszállott egyszerűen így jött ki. A hét első három napján ráértem, ezért mehettem futni. Ma meg ugye ledolgoztuk a huszonegyedikét - amikor különben dolgoztam – így belefért még egy korizás. Tovább az eredetire>>

Amikor leszálltam a koriról és megnéztem azt a - már nem is annyira - qrva RDS-t, egyből meghatódtam magamtól. De most tényleg. Olyan volt már, hogy az átlagsebességem városban éppen hogy, de átlépte a 16 km/h-t. Jó versenyen mentem már gyorsabban is, de ott nem kell állandóan lassítani, gyorsítani. Így a megszokott útvonalamon, ez a tizenhatos tempó volt olyan, mint most futásnál a három kilométeres táv. Tovább az eredetire>>

Egyedül. Körbe-körbe. Ez azért fura. A pályán kívül melósok. Útépítők. Támasztják a lapátot, a kerítést. Nyolc az óra, a műszak még nem kezdődött el, vagy így kezdődik. Nézik a hülyét. Tovább az eredetire>>

Azt hiszem most jött el az, amikor bizton tudhatom, hogy hallgattam Attilára.

Milyen Attilára, milyen Attilára? Hát József Attilára. Magam lettem a hetedik, bár rímbe szedni, nos azt nem tudom. De a reggeli futók teljes gárdáját láttam. Szerintem. Tovább az eredetire>>

Van abban valami jó is, ha keresztbe vernek az ember négynapos hétvégéjének. Például az, hogy nem fizetik ki a túlórát, hanem szabadnappal honorálják. Tovább az eredetire>>

Köd előttem, köd utánam.   Ez mondjuk, nem a sebességemre vonatkozik. Történt, hogy hajnaltájt leszakadt az ég. Hat óra tájt azon méláztam, hogy ha most elindulok futni vagy úszni fogok? Közben cigi, kávé… mert ugye sportosan él az ember. Tovább az eredetire>>

Látom a fényt az alagút végén. Na, ez így, ebben a formában, nem igaz. Inkább látom az alagutat a fény előtt. Mindenesetre szeptember végéig meglesz a három kilométeres táv, mert az egyelőre még nem megy. Tovább az eredetire>>

A múlt héten ott hagytam abba, hogy a futás révén teljesen új izmaim nőttek ki. Az egyetlen probléma velük, hogy az egyetlen funkciójuk az, hogy fájnak. Nem mondom jól csinálták. Tovább az eredetire>>

És akkor, a négynapos ünnepre való tekintettel a főnök mindenkit hazaengedett… Felhúztam a korcsolyát és miközben a Katona Klári és Somló Tamás féle Boldog dalt dúdoltam, a ragyogó napsütésben könnyű léptekkel hazagurultam.

Hát nem. Tovább az eredetire>>

A tegnap ugye jelentős előrelépést tettem az emberi nem egyedfejlődésében. Új izmaim fejlődtek ki. Igaz ezeknek az izmoknak még nem sikerült rájönnöm a hasznára. Mert ugye csak annyit lehet róluk tudni, hogy alkalomadtán fájnak. Ez lenne a céljuk? Kizárt. Tovább az eredetire>>

Na most eredetileg úgy volt hogy hétkor újra megpróbálom. Tehát nyolckor felpattantam. Volna. De valahogy nem ment. A tegnapi futás új élményekkel gazdagított. Mármint az izomzatom tekintetében. De tényleg. Tovább az eredetire>>

Legyünk őszinték egymáshoz. Illetve Te, aki olvasod biztos őszinte vagy magadhoz, én azért hajlamos vagyok megmagyarázni a dolgokat…

Szóval kitaláltam még májusban, hogy milyen vicces lenne, ha nem csak görkorcsolyával, hanem futva is indulnék a Duna-partin. Azután ennyiben maradtam magammal. Tovább az eredetire>>

Esőben általában nem. Mármint esőben általában nem szoktam korizni.

Nem tudom, ki hogy van vele, de valahogy nem szeretek belő combizomra gyúrni. Márpedig a vizes betonon korizás, az leginkább arra jó. A reggeli eső nem tűnt ijesztőnek.  Gondoltam délutánra bőven felszárad. Tovább az eredetire>>

Valószínűleg jobbak lennének a napjaim, ha megtanultam volna görkorcsolyázni. Milyen frankó lehet szlalomozni, ugrálni… Tovább az eredetire>>

23:53:13 Ez áll az edzésnaplómban. Április vége óta vezetem. 28 mért korizás, majd 366 kilométer. Azt hittem ma túllépek a huszonnegyedik órán. Tovább az eredetire>>

Szar dolog az alváshiány… vagy csak az időjárás teszi? Bízom benne, hogy csak az utóbbi. Mindenesetre pénteken már tizenegykor úgy nézett ki, hogy vagy felveszem a klasszikus kocsmai óraműves pozíciót, vagy a homlokommal verem a billentyűket. Tovább az eredetire>>

Tud lecsúszni az izomláz? Heti húszon-harminc kilométer görkorcsolya. Ettől abban a hitben ringattam magam, hogy ahhoz képest egész sportos vagyok. És akkor jött a tollaslabda. Tovább az eredetire>>