Magadba azért ne szúrd, nehogy kipukkanjon az a nagy karmád :D....nekem tegnap volt vmi hasonló "megvilágosodásom", mikor tornádó erejű szélviharban, szakadó esőben tökegyedül küzdöttem a dombtetőn az elemek ellen. Bele is üvöltöttem artikulátlan hangon a viharba, gondolván úgyse hallja senki, aztán észrevettem 2 szürkegémet akik talán mégis hallották és ettől rémültek meg, hát gyorsan visszazártam magamba az állatot és csoszogtam tovább, békésen merengve:)

Kevés vizsgadrukkot és sok örömöt holnapra!

@alouette, de ugye nem azt kiabáltad, hogy gém over? Mert akkor tényleg tőled riadtak meg. :)

de, csak nem magyarul vagy németül hanem Dory ( Finding Nemo) után szabadon bálnául :)...de értették így is :)

Két lehetőség van:

1. Elmész 1 hét futószabadságra.

2. A motivációt nagyon feléleszted magadban, és arra gondolsz, hogy közeledik a Siófoki Félmaraton, hiszen a jövő hónap végén lesz...(ha jól tudom)

Jó futást kivánok!

Alabárdos!
Tényleg ennyire veszett fontosak azok a másodpercek?
Tényleg ennyire bánt, ha km-enként 3, mondom három!!! másodperccel lassabb vagy? És akkor mi van?
Nekem rémlik, hogy olvastalak Téged korábban, amikor még 6 perc körüli átlagokkal futottál, és akkor még öröm volt számodra. Nem lehet, hogy a számok meg a km-ek fontosabbá váltak, mint maga az öröm?
Érdemes versenyezni, amikor inkább nyűg, mint izgalom?
Ne érts félre, végigmentem én is hasonló lépcsőfokokon és nekem megoldást jelentett, amikor lazítottam a gyeplőn. Amikor kicsit letettem az órát, és belülről inkább kifelé figyeltem. Amikor nem mentem ki, ha túl hideg volt, ha túl meleg, ha túl esős, ha túl... Nem biztos, hogy a Te bajodra ez a recept. És a saját egyensúlyodat Neked kell megtalálni, ami senkinek nem könnyű. Hajrá hozzá!

Igen, @Feri a jövőhéten még a busz után sem, hogy utána tényleg csak Siófokra koncentráljak... addigra talán már nagy barátom az időjárás is eldönti, hogy mit akar magával, és békés őszbe fordul.

Kell az az egy hétnyi kapirgálás a kertben. :)

@Hauanita, valami nagyon félremehetett a posztban, ha úgy jött le, hogy a másodperceket hajszolom. Arra akartam felhasználni őket, hogy az elmúlt kéthetes mélypontomat érzékeltessem, amit hip-hopp elfújt az a bizonyos futókarma, amikor a kezemben volt a rajtszám.

Nem mondom, hogy meg voltam elégedve a NATON futott időúmmel, de én már csak ilyen morgós, elégedetlen vagyok, holott annak is nagyon örültem, csak a végén éreztem, hogy lehetett volna jobb is.

És, ahogy egy-másfél éve a hatperces kilométereknek örülök, most ugyanúgy élvezem, hogy ott vagyok már az ötperceseknél. Mellesmeg vagyok olyan öntörvényű, hogy belső késztetés nélkül ne menjek ki futni, de az időjárást olyan jó szidni, és egy futóblogban inkább azt szidjam, mint a kormányt. Hát nem? :D

Tökéletesen igazad van Tomikám!