Négy nap szenvedés után ma reggel végre neki indulhattam. Persze csak szép szolidan, elvégre… Ja, nincs elvégre, most nem a KFT korai slágereiről van szó.
Tehát kényelmes tempóban nekiindultam. Annyira kényelmes volt a tempó, hogy az RDS éppen hogy hat kilométert jelzett ki óránként. Ez már nem is futás, csak séta. Igaz nem is akartam gyorsabbat. Így a maradék gyulladással bennem, még távolságot sem tűztem ki, csak egy olyan húsz percet akartam kocogni. Majd egy hét múlva visszatérek a tizennyolc perces három és fél kilométerhez. Tovább az eredetire>>