2013.07.12 a tervezett indulás napja, reggel telefon,hogy módosul a mai nap …. némi gyötrődés után, rájöttem,hogy nem véletlenül alakulnak így a dolgok …
A legegyszerűbb megoldás mellett döntöttem , megtankoltam a kocsit,foglaltam szállást Sopronban ,felhívtam Pető Pityut,hogy mit szólna ha az én kocsimmal utaznánk … így is lett, ketten,pénteken 13órakkor nyugisan elindultunk …. megérkeztünk, én lecuccoltam a reggel foglalt egyágyas szobámban, és mentünk a rajtközpontba.
Ott várt már minket Frank Tibor, csekkoltunk , beszélgettünk, ettünk, nevettünk .... aztán a verseny eligazítás után visszamentem a szállásra.
Nagyon egyedül éreztem magam ... nagyon .... de tudtam,hogy mindennek oka van … ezt egyedül kell végigcsinálnom!!!
Beszélgetés mindenkivel akik,fontosak nekem..... könnyeimmel küzdöttem … megnyugtatott az a pár perc …. összekészítettem a másnapi dolgaimat ….. lefeküdtem,zenét (Emeli Sande: River) hallgattam s próbáltam a másnapi szakaszra koncentrálni ... lassan elaludtam.
Másnap korán ébredtem, jeleztem az otthoniaknak,hogy fent vagyok … A Kedves is hívott … jhaaj … olyan jó volt, hogy mégsem vagyok „egyedül” …. gyors reggeli, indulás ...... a rajt előtt még kocogtunk egy kicsit Pityuval , kaptam pár biztató szót telefonon .... csapatkép a Záróbuszosokkal ….. aztán rajtkapuhoz állni, és rajt..... eldöntöttem,hogy csakis a saját tempómat futom, nem versenyzem senkivel …. nagyon szép helyeken mentünk, egyenletes ritmust próbáltam tartani, minden frissítőponton ittam... Tibor jó néhány km-t tekert mellettem, nagyon jót beszélgettünk … figyelt rám, hogy rendesen frissítek -e , drukkolt nekem (köszönöm) … észre sem vettem hogy milyen gyorsan halad az idő és, hogy a lábam alatt fogynak a km-ek ....
Lelkem megtelt nyugalommal …. attól a „zöldrengetegtől” …. hallgattam a zenéimet, hallgattam a gondolatimat …. ahol velem volt Adri és a Szüleim, Nagyim , Lia és a Kedves is….. sokat beszélgettem Velük …. és mosolyogva haladtam előre.
Utolsó frissítőpont után , már vártam ,hogy mikor lesz ott Tibor .…. mikor meglátott tapsolt...bekísért a célba …. húúúúú , a fejemen hatalmas vigyorral érkeztem meg Podersdorfba, 5óra 42perc alatt (62,5km)....gyors beszámoló a Családnak, Liának és a Kedvesnek ...... annyira megörültem annak ,hogy úgy döntött,hogy még aznap este elvonatozik Sopronba s így másnap tud kísérni engem ....
Pihenés,töltődés a ZBF ESK stábbal,közben vártuk Sziszót , nagyot küzdött,de hamarosan befutott a célkapun (büszke vagyok Rá nagyon) … Eszti megmasszírozta a lábaimat … sok-sok nevetés Tiborral, Pityuval és Attilával ...lassan a busz is megérkezett ....nem túl gyorsan,de visszajutottunk Sopronba.
Zuhany , összepakolás másnapra és már nem is voltam egyedül J …. a reggel hamar eljött, igyekeztünk a Stadionhoz, ott buszra szálltunk, még az úton próbáltam pihenni …. előkészületek s rajt!!!!
A Záróbuszos csapatból Imi csatlakozott hozzánk s nagyon sokáig 3asban, együtt haladtunk...
Éreztem, a mai etap nehezebb lesz , bármennyire is itt van velem az Egyetlenem ....
Ezen a napon találkoztam szembe igazából önmagammal ... jött egy kicsi holtpont ,de sikerült magam helyrerakni, izomzatilag minden rendben volt ....
Elértük Balfot … jött az ígért hullámvasút és az emelkedők...., úgy mentem fel az emelkedőkön mint aki nem futott még eleget … fantasztikus érzés volt... úgy éreztem szárnyaltam ..... s már csak 3 km ….
Tejóóóóóóóóéééééég!!!! csak úgy húzott be a cél, úgy futottam Sopron utcáin ,hogy ha most visszagondolok arra az érzésre teljesen beleborzongok.... olyan jó volt szinte berobbanni a célkapun …. határtalan boldogság volt bennem.... Előretekert a Kedves, a nyakába borultam és csak potyogtak a könnyeim...... öleléséből éreztem,hogy mennyire büszke rám … és azt is , hogy ezen az együtt töltött napon még közelebb kerültünk egymáshoz …
Köszönöm,hogy lettél nekem!!!!
Eredményhirdetés , ARANYérem,nyeremény átadás ... meghatódás túlcsordulásig … el sem hittem.....
Köszönök minden segítséget a Záróbusz Felevezető Esk tagjainak … örülök, hogy a csapatuk tagja lehetek ….!!!!
És itt is hatalmas gratula Pető Pittyunak, aki a férfi mezőnyben szintén aranyérmes lett!!
Lassan készülődtünk hazafelé, bringát betuszakoltuk a kocsiba, utána magunkat is ...és indultunk haza.
Az út nagyon vidáman telt.... mostanában rengeteget nevetek (tetszik:-) )
Itthon már nagyon vártak Anyuék , Adri már aludt …. annyira boldogok voltak és büszkék... ezt mérhetetlenül jó volt látni és legfőképp érezni.....
Ez a hétvége a tapasztalásé volt …..
mindig alakulni s változtatni és áldozni valamit, mindig adni, amikor kapsz, mindig továbbadni, amit szereztél, így vagy úgy…
…..csak lépdelünk az utainkon, amelyek néha rögösek, néha meredekek,néha könnyűnek tűnőek, néha mázsás súlyúak …. de ezek az utak mind vezetnek valahova … összefutnak ….. akkor és ott, ahol ezek az utak összefutnak kezdjük el kutatni magunkban, hogy mégis mekkora rend van ebben a szövevényben,amelyek elvezetnek a célunkig , de minderre csak a cél előtti pillanatban eszmélünk rá.
„Semmi nem érkezik idejében, semmit nem ad az élet akkor, amikor felkészültünk reá. Sokáig fáj ez a rendetlenség, ez a késés. Azt hisszük, játszik velünk valaki. De egy napon észrevesszük, hogy csodálatos rend és rendszer volt mindenben … Két ember nem találkozhat egy nappal sem előbb, csak amikor megértek e találkozásra … Megértek, nem éppen hajlamaikkal vagy szeszélyeikkel, hanem belülről, valamilyen kivédhetetlen csillagászati törvény parancsa szerint, ahogy az égitestek találkoznak a végtelen térben és időben, hajszálnyi pontossággal, ugyanabban a másodpercben, amely az ő másodpercük …..” (Márai Sándor)
a csúcsszuper teljesítéshez grat, a megható és kedves leírásért pedig nagy köszönet, jó volt olvasni...Márai gondolata pedig az egyik kedvencem:)...nagyon sok boldogságot és boldog futást Neked, Nektek! :)