Aki 6-8 évvel ezelőtt már ott volt ultrafutó versenyeken, bizonyára ismeri Csamangó Feri bácsit. Nem akármilyen futó volt, ha jól tudom, 130 fölött volt az egyéni csúcsa 12 órán, és azt sem fiatalon futotta.

Bocsássatok meg, ha valami pontatlanságot írok, egy német hotelszobából nem akarok csillagászati mobilinternet számlát csinálni azzal, hogy utánakeresek dolgoknak, minden adat távoli emlékekből van. Bécs-Budapest, asztalitenisz, tájfutás, duatlon, triatlon, ki tudja mi még. Sok sportágban ismerik úgy, mint mi az ultrafutásban.

Egyszer a szép emlékű szombathelyi 12-24 órás után nekem ajándékozta két, saját költségen kiadott könyvét, Oxigénreggeli volt az egyik címe, az egyiben versek voltak, a másik a sportról, egészségről szólt. Nem mindenben felelt meg az éppen uralkodó trendeknek, a saját gondolatai voltak.

Tegnap az evezős ergométeres OB-n Ismerős arcot láttam, Feri bácsi lépett a küzdőtérre. Közelről figyelhettem, mert Merci segítőjeként a ott voltam (coxi, így mondják, mert így nevezik a kormányos egységekben a kormányost), szóval, a veterán lányok (27 év fölött már az van evezésben :-) futamába berakták a legidősebb férfiakat is. Az előttünk lévő sorban húzta Feri bácsi, és nem kímélte magát. Nem tudom, mi lett pontosan az ideje, a végén már egyedül maradt, a fiatalok persze hamarabb lehúzták az ezer métert, és csak őt buzdította a sportcsarnok. Fél füllel hallottam, hgy nem volt teljesen elégedett az eredményével. Talán majd jövőre :-)

Feri bácsi 1926-ban született.