Az eredeti itt van, Csáth Géza: http://mek.niif.hu/00600/00630/00630.htm#4
Ma elővettem a bicajt, első tekerés idén, kellemes késő délután, 12 fok. Mások is lehettek így.
Útközben azon gondolkodtam, születésnapomra megérdemelnék egy profi országúti cipőt és pedált, valamikor országúti versenyző voltam, elkap a nosztalgia.
Már majdnem hazaértem, mikor láttam, hogy egy mentő áll az út szélén. Éppen egy bicajost próbáltak újraéleszteni, lehetett vagy harminc. Viszonylag sportos ruhában volt, már amit rajta hagytak. Nem tudom, a telekről jött vagy edzeni próbált.
Kicsit letettem a lábam, de úgy éreztem, semmi szükség bámészkodókra, továbbindultam.
Néhányunkban most is ott ketyeg az időzített bomba. Vagy valamennyiünkben?
Mesék, amelyek rosszul végződnek
Folyamatos futás vs futás/gyaloglás
Évek óta nem tudtam eldönteni, érdemes tervszerűen gyalogolni hosszú távokon (mondjuk 100 km fölötti távokra gondolok), vagy inkább fusson az ember, amíg bír. Igazából próbáltam így is meg úgy is, de mivel a formám és a körülmények mindig összevethetetlenek voltak, nem sikerült levonnom a végső következtetést. Az egyéni csúcsaim mind folyamatos futásból vannak, de az is igaz, hogy inkább csak akkor kísérleteztem a gyaloglással, mikor nem voltam felkészült.
Most aztán eldöntöttem a kérdést. Két hete kocogtam/gyalogoltam 85 kilométert a reménybeli 24 órás tempómban, 10:26 alatt, javarészt 1 perc gyaloglás 2 perc futás arányban. Ma pedig nekiláttam ugyanennek folyamatos kocogással, hogy össze tudjam hasonlítani, hogy érzem magam a végén.
Hát, nem volt szükségem a teljes távra, 40 kilométernél már minden bajom volt, alig bírtam rávenni magam a továbbfutásra, lassultam és nem élveztem egyáltalán. Nem azért, mert elfutottam az elejét, a képzelt maratoni versemytempómnál 2-2,5 perc/km-rel lassabban mentem.
Aztán fel is adtam, visszafelé már 1/1,5 perc gyaloglás/futásban jöttem és 10:33 lett a vége. Sokkal jobban elfáradtam, mint két hete.
Szóval, megvan a teszt eredménye, mostantól fogok sétálni hosszú edzéseken és versenyeken is.
Megvan a neheze
Lydiard szerint az alapozás meghatározza az elérhető formát, behatárolja a formába hozó edzésekkel elérhető eredményt. Elértem hát erre a pontra. Három héttel előbb fejeztem be ugyan, mint terveztem, de a munka kizökkentett a ritmusból a múlt héten, bejött két üres majd pár könnyű nap.
Ilyenkor az ember ahelyett, hogy felfrissülne, inkább megérzi a jópár zsinórban futott 100 mérföldes hét valódi súlyát, ami eddig nem tűnt fel, mert a folyamatos terheléssel magas szinten tartott stresszhormonok elnyomták. Így most nem érzem az erőt, hogy a visszaálljak a reggel négy órai kelésre és a 180 kilométeres hetekre, új szakaszba lépek, jön a formába hozás.
De nem azonnal, először ki kell pihennem magam, ami napi 10 kilométeres könnyű futást/gyaloglást jelent. Az alapozás során nem voltak feladatos vagy igazán hosszú futások, ezek most jönnek. Hogy semmi ne jöhessen közbe, írattam szabit ezekre a napokra a tavalyi maradékból. Jövő hétfőn kezdem egy 85 kilométeressel, aztán majd meglátom, hogy esett és mennyire tudom emelni a tétet. A hosszúak két-három hetente lesznek, a fennmaradó hétvégéken pedig futok 1000 métereket.
Nem tudhatom persze, mennyiben segítenek az ezer méterek a 24 órás futásban, de hát belefér, úgysem futhatok hetente hosszúakat. Meg azt olvastam, Kurosz is csinálta, így legalább ebben hasonlítani fogunk :-)
2012-12 hó (1 bejegyzés)
2012-08 hó (1 bejegyzés)
2012-07 hó (2 bejegyzés)
2011-04 hó (1 bejegyzés)
2011-03 hó (1 bejegyzés)
2011-02 hó (1 bejegyzés)
2011-01 hó (1 bejegyzés)
2010-12 hó (1 bejegyzés)
2010-11 hó (1 bejegyzés)
2010-10 hó (1 bejegyzés)
2010-08 hó (1 bejegyzés)
2010-06 hó (3 bejegyzés)
2010-05 hó (3 bejegyzés)
2010-04 hó (1 bejegyzés)
2010-03 hó (2 bejegyzés)
2010-02 hó (3 bejegyzés)
2009-09 hó (1 bejegyzés)