Na, eljött az ideje a kísérletnek, mennyit ér a high-tech frissítés és hűtés.

Ideális terepnek bizonyult a komáromi hatórás futás, mert még hazafelé menet 5 órakor is 35-öt mutatott az autó hőmérője.

Szóval, miután az otthoni fagyasztó gyengének bizonyult, telivettem a hűtőtáskát a benzinkúton jéggel, meg a győri spuriban beruháztam 10 gélre. Ja, a GPS és a pulzusmérő az alapfelszerelés, majdnem elfelejtettem említeni :-) Az ellensúly kedvéért azért a 9000 forintos Nike-t vettem fel :-)

Hatórás futás pulzusértékekben nincs nagy tapasztalatom, de kiindulva az őszi 12 óráson hozott 148-as átlagból, itt gondoltam, 155 alatt kéne üzemelni. Mivel pihenten ez kicsit túl gyors tempót adna, mellétettem még az 5 perc/km limitet. A hűtést úgy képzeltem, hogy a sapkámat és egy pamutpólót, amit a nyakamba tudok tenni, mindig belemártom a jeges vízbe. Erre leggyakrabban 2 kilométerenként volt lehetőség, lévén ilyen hosszú egy kör a pályán. Segítőm, Merci maga is futott egy félmaratont, úgyhogy az első két órában ezt magam csináltam, később már a kezembe adta.

Legyen is ez az első tanulság, egyedül játszani a sapka és a sál vizezésével, úgy, hogy még egy gél meg a hűtőtáska fedele is a kezemben van, meg inni is akarok, elég macerás. Jobb a főállású segítő. Ráadásul a türelmes és nem önérzetes, mert még a hozzám hasonló mulya, birkatermészetű futó is képes kiabálni, ha nem kap mindent azonnal a kezébe.

Az első másfél-két óra ment terv szerint, ötperces tempó, miközben a pulzus vándorolt felfelé 150 alattiról 155-ig. Mikor egyre gyakrabban bejelzett, elengedtem a tempót, éreztem, hogy nem realisztikus, és csak a pulzust figyeltem, az ötödik helyen kocogva. És toltam a géleket, durván félóránként, jó gyomrom van, na :-)

És a hűtés működött, nem volt melegem, miközben a félmaratonisták és a maratonisták meglehetősen nagy számban gyalogoltak már, szóval mégsem lehetett olyan hideg. Egyensúly, gondoltam, tartani a tervet, pulzus, gélek, hűtés, ivás. Lassan a hatórások is kezdtek lassulni, félidő táján feljöttem a harmadik helyre, és még senki sem körözött le, ami azért nem szokványos az esetemben :-) Az mindenesetre látszott, hogy ma aligha születnek egyéni csúcsok.

Minden jó dolog véget ér persze egyszer, a rendszer elérte terhelhetőségének határát, elindult felfelé a hőmérsékletem. Vigyázat, érzésre futók, ezt nagyon-nagyon nehéz észrevenni. Teljesen jól éreztem magam, csak éppen a pulzus mászott 160-165 közé. A terv szerinti 155-höz pedig alighanem hosszú séták kellettek volna, de ezt ma nem akartam. Feltoltam a határt 160-ra és próbáltam lassan kocogni, hatékonyabban hűteni. A csapda az, hogy szubjektíve a 160 fölötti pulzus izomzatilag könnyebbnek érződött, mint a korábbi 155. Csak a mérés hatására lassítottam.

Így is kevesebbet, mint a legtöbben, talán 4 óra körül feljöttem a második helyre, viszont kaptam egy kört Mózsik Józsitól, hiába, 14 év idegenlégió nem hazudik :-)

És egyre nehezebb volt tartani a hőegyensúlyt, hiába cseréltem két kilométerenként a jeges vizes pólót és a sapkát, szenvedtem a melegtől. Abba szörnyű volt belegondolni, mi lenne jég nélkül. Szerencsére a szervezők a hivatalos frissítőasztalon is tudtak adni, akinek kellett. Az ultrabalatonon ennek a méregfogát ki tudtam húzni valamennyire lassú tempóval és sok sétával, de egy hatórásba ez nem fér bele.

Ki is egyeztem volna ezzel az eredménnyel, de nem lehetett, együtt volt a mezőny, Levente néhány száz méterrel jött utánam, tolni kellett. Mondogattam magamban, van még egy sebességem az utolsó órára. Hát, sebességem nem volt, de 170-es pulzussal tartottam a hatpercen bőven kívüli tempót. Valószínűleg mindenem begörcsöl, ha kell még futni egy kört. De még az utolsó töredék körre sem lehetett kimenni, csak egészeket mértek. Megálltam 5:53-nál, kicsit kivertem a hisztit, mert ennek azért nem a célvonalon kellett volna kiderülnie, de a lelkem mélyén nem bántam, hogy nem kellett még futnom egy kilométert és visszagyalogolni a pálya legtávolabbi pontjáról :-) Elnézést is kértem a hisztiért, miután elterültem egy székben. Nem lett egy nagy eredmény, 62 körül, plusz az elmaradt utolsó km, de másoknak sem, tényleg nem volt könnyű ma gyorsan futni.

Tanulság, kell a jég, meg a pulzusmérés, de ez sem csodaszer. Nélkülük vagy nagyon konzervatív, helyezésben rosszabb, taktikát kellett volna választanom, vagy csúnyán fejreálltam volna. Így végre megvan az idei első értékelhető versenyem, az elrontott Sárvár és az UB után.