Már a múlt héten, alig alig éreztem a közel két hónapja gyógyulgató sérülésemet. Így döntöttem, hogy ma már ha nem is erőltetett tempóval, de futni kell. Még délelőtt a nap is látható volt néhány percre, de egyre borúsabb lett és eleredt az eső. Csupa latyak mindenütt és zuhogott, nem zavart különösebben, csak az bosszantott egy kicsit, hogy nem az esős időre való szerelésben indultam. Kicsit drukkoltam, hogy mennyire fogok szenvedni, tudva azt is, hogy a karácsonyi pihengetés + 2kg-al növelte terheimet. De nem volt semmi vész, éreztem, hogy az achilesz egy kicsit érzékeny, ezért a tócsáknál mindig a bal lábbal ugortam, ami  szokatlan volt. 5 km után, kicsit erősödött a húzódás, ezért sétára fogtam, majd a zuhogó eső ujabb 1 km tempósabb lépkedésre késztetett. Minden összefoglalva jó volt és bizakodóan nézek a holnap elébe. Azt hiszem, hogy az uszások és a bringázások segitettek, hogy ne romoljon le a kondim. Ujra érzem a futás örömét.