Kicsit félve és még mindig érzékeny  achilles-el indultam edzeni. A szokásos kiserdei futásra még nem mertem gondolni se, nehogy ez további hetekre zárjon ki a futás öröméből. A teremben ténferegtem egy kicsit, majd 30 kg-ot felraktam a rúdra és szép lassan fekvenyomtam 10x10-es szériát. Néhányat hasizmoztam, majd vállra is dolgoztam keveset. Hát ez a kevés is elég volt ahhot, hogy érezzem. Majd 30 perc taposás és 30 perc bringa 130-as pulzussal némi elégedettséggel töltött el. Sétáltam néhány percet a futógépen, de többet nem mertem, hasomlóan két-három perc az elliptikuson, de itt is az achilles jelzett. Tapogatom, de nem fáj csak egy kicsit érzékeny. legalább úszni mehetnék, de még az se. Valahogy csak kibirom ezt a pár napot. Holnap azért megpróbálok néhány kilométert kocogni. A taposás és a kerékpár nem romtott a helyzeten.