Muris történet! :)))))
Legközelebb vigyen az edzőtársad szemüveget, így nem fog leragadni a szeme. :D

És most a történet a Kutya szemszögéből:
A héten elmentem edzőtársammal(gazdimmal) futni. Mondtam, mutattam neki a helyes utat, de hajthatatlan volt. Jól bekevertünk a búzába, és míg ő kereste a jó utat, én unalmamban eszegettem egy kis füvet.
Induláskor ugattam neki, hogy hozzon vizet, de a füle botját sem mozdította, így víz nélkül indultunk neki. Sebaj, morfondíroztam magamban, hamar rájön majd, hogy víz nélkül egy lépést se. Így is lett, míg én jólesően besaraztam(embereknél ez besörözés) egy kicsit, ő tikkadtan zihált mellettem. Kezdtem sajnálni szegényt. Rám fért egy kis bundaápolás is, így azt is véghez vittem utunk során.
Jól melegített a nap, és gazdi annyira edzeni akart, hogy gondoltam nem árt neki egy kis erősport sem az utolsó kilómétereken. Ezért elkezdtem csukott szemmel futni,megjegyzem így sokkal érdekesebb, mire gazdi kitalálta hogy nem látok. Én. Aki kilóméterekről bemérek bármely velőscsontot... Nagy sajnálatában ölbe vett, gondolván ez javítja a látásomat, én meg örültem, hogy csak lesz itt végül erősport is. Így értünk haza, ahol aztán a szép kis bundaápolásomat a fürdőben egy rossz tusolással totál gallyra vágta, így most nézelődhetek valami újabb , kellően finom bundakrém után...De amit közben hangoztatott, azt jó volt hallani, mert folyamatosan azt mondta, hogy víz nélkül ezentúl egy lépést sem futunk. Úgy látszik mégsem hiába ugat az ember, avagy kutya...