Nem hittem volna akkor amikor abba hagytam a sportot,hogy ennyire meg lehet bánni.De bizony igy van.

El telt 16év azóta,azon a napon amikor az utolso versenyemen 3 arany es 2 ezüst érmet nyertem a romaniai orszagos felnött bajnokságán.Sajnos akoriban nem voltak azok a lehetösegek mint a mai napokban,kemenyen kellet huzni semilyen különösebb felszerés vagy vitaminpotlas hiányában.De megvolt annak az idöszaknak is a szép oldala.Gyerek szinten nem volt semmi gond aki edzett keményen annak meg is volt az eredménye.De amikor odajutottam mint felnött a romaniai válogatottban,és vettem észre hogy a társaim akiket 10 éven keresztül lehagytam semmi probléma nelkül,kezdenek tulcsapni rajtam,kevesebb edzéssel és sokkal kevesebb feláldozással tudván hogy az eredményeik minek köszönhetöek(dopping).Valahogy fájó szivvel elhagytam a sport vilagát.

Sajnos akkor amikor kezdtem megérni nehéz 15 évi munka 2-3 edzés egy nap, a vasárnap kivételevel.A gyermekkor ami elveszett,  abbol a szempontol hogy mink mások voltunk mint a rendes gyermekek.De nem sajnálom mert kevésnek adatik meg az amin egy sportolo megy keresztül a gyermekkorában.

16 évig nem mozditottam meg a lábamat de  a tavaly sulyproblémák miatt elkezdtem kocogni,és a végén komoly 3 napi edzés lett belöle a mai napig.Remélem addig ameddig az élet megengedi nem is fogom már abba hagyni.

Most jöttem rá mit lehet vesziteni.