A melegrekord ellenére csak egy tessék-lássék HHH oda visszára mentem ma ki. A stopperemben kimerült az elem, úgyhogy mérés csak saccra. (Nem szerencsés ha illetéktelen kezekbe kerül, mert van egy bazi nagy világítás gomb rajta.) A Látó-hegy mögött ismét dolgoztak a favágók, a Hármashatár-hegyről nagyon szép kilátás nyílt ma mindenfelé, többek között a Mátrára és a város fölötti szmogfelhőre. Enyhe viszont aljas izomlázam keletkezett ettől az egy órától.

Kellene venni pulzusmérő órát.

Ma délután elfogytak a kifogásaim és nekiindultam az erdőnek. Elég "csúnya" idő volt, úgyhogy a Vihar hegyet is útba ejtettem, hogy akkor már tényleg járjak istentelen helyeken. Egyébként nekem ilyen nyálkás ködben is tetszik az erdő, ahogy jól kivehetőek a fák sziluettjei, a köd lefogja a távoli hangokat mint egy szivacs. A szintúton visszafelé elkezdett dolgozni bennem a nemrég fogyaszott csokitorta és ez egészen az Árpád kilátó utánig kitartott, főleg a lejtőkön. Nagyon jó iramot találtam. Lefelé sprintelve szépen elcsúsztam a kis fahídon. Kiszaladt alólam a bal lábam egy egész váratlan viszont tanulságos irányba. A hátralévő 10 percet sajgó hátsó fertállyal tettem meg.

Éjszaka váratlanul begörcsölt a vádlim, ami valószínűleg a heti kevés alvás és túl sok junk food bosszúja. Jelenleg magnézium utánpótlás folyik.

Vasárnap egy hét n1áth1a után rávettem magamat egy 75 perces koncepciómentes körre a HHH-n. Kellemes avarillat, sétálók, rengeteg parkoló autó, pár perc pihenés a csúcson. Vittem távcsövet, Budakeszit kémleltem. Jólesett, kiszellőzött a fejem, de edzésnek nehezen nevezném.

Néztem egy nagyon lelkesítő Echo TV-s műsort, ahol Németh Csabi és Carlos nyilatkozik az UMTB-s felkészülésükről. Mondták hogy még a címkéket is ki szokták vágni a ruháikból, hogy kisebb legyen a súly. Hát igen, a kilók.