Ma délután elfogytak a kifogásaim és nekiindultam az erdőnek. Elég "csúnya" idő volt, úgyhogy a Vihar hegyet is útba ejtettem, hogy akkor már tényleg járjak istentelen helyeken. Egyébként nekem ilyen nyálkás ködben is tetszik az erdő, ahogy jól kivehetőek a fák sziluettjei, a köd lefogja a távoli hangokat mint egy szivacs. A szintúton visszafelé elkezdett dolgozni bennem a nemrég fogyaszott csokitorta és ez egészen az Árpád kilátó utánig kitartott, főleg a lejtőkön. Nagyon jó iramot találtam. Lefelé sprintelve szépen elcsúsztam a kis fahídon. Kiszaladt alólam a bal lábam egy egész váratlan viszont tanulságos irányba. A hátralévő 10 percet sajgó hátsó fertállyal tettem meg.

Éjszaka váratlanul begörcsölt a vádlim, ami valószínűleg a heti kevés alvás és túl sok junk food bosszúja. Jelenleg magnézium utánpótlás folyik.