Szóval ma edzettem. Ahogy megígértem. Magamnak.

Hosszasan agyaltam, hogy 1k-s utcaköröket fussak, vagy a pályán 400-azzak. Aztán úgy döntöttem, hogy nem akarok az utcán, mindenki arcában futni (olykor már zavaró ez a kissé szánakozó Hány kört futsz, kislány?? egyes amúgy jóindulatú idősebb bácsiktól, néniktől vagy a Miért fut a néni?? c. kérdés kicsi gyerekektől.) Szóval irány a pálya, majd jól elbújok szenvedéseimben, nem beszélve arról, hogy 400-at nagyobb eséllyel végig bírok futni gyorsan, mint mondjuk 1000-et. Aztán délután még reménykedtem aggódtam, hogy elmarad a futás, tudniillik esett. Esőben meg nem futok. Meg melegben, meg ónos eső után. Ja, meg hóban se, meg hidegben továbbá, ha erősen fúj a szél. De aztán este 7 körül egyik tényezőt se tudtam felmutatni, úgyhogy erőt vettem magamon.

Illetve még lelkes is voltam, mert úgy tudtam, a pályára megyek, és mentem is, de ott meg meccs volt. Úgyhogy irány vissza, jöjjenek azok az utcakörös ezrek, nincs mit tenni.
Óvatosan nyitok, elvégre is, ez csak az első, és mióta utat engedek a bennem lakozó életösztönnek, azóta tudok óvatosan kezdeni. Mondjuk mióta annyira nem edzek, mint mostanság, nem is tudnék gyorsan kezdeni, de a tudatosság mennyivel jobban hangzik :) Szóval 4:49, dejóóó, ebből lehet gyorsulni!! 4:20-ig is akár, ide nekem az oroszlánt is.

A laza kör alatt önújraélesztést hajtok végre, a végére már-már újra embernek érzem magam. Na, suhanjunk, gondolom, és cselekszem is, és futok és futok, de... De egyszercsak rájövök, hogy izé, hogy lesz még ettől 2 gyorsabb sebességfokozat? Lesznek itt még bajok, sejtem. Mindenesetre ez a kör 4:38, kicsit csurog rólam a víz, de sebaj, végre edzek, akárha készülnék a NIKE-ra.

Ismét lazázok, annyira, hogy ki is csúszok a 6 perces tempóból, dehát élek, mi kell még?
Viszont van még két kör, motivációból meg egyre kevesebb. Azért nekidurálom magam. Már a 250. méter tájékán átlépni vélem az adrenalin-endorfin gátat, de az átlépés nem sikerül, ott szambázok a határán, és végrendeletet írok. Mér kell ez nekem?? Majd meghalok, de 4:33. "Remek". Hajdan ilyenből ötöt is egymás után tudtam rakni, pihi nélkül, most meg egyért úgy küzdök, mintha adnának érte valamit.

De nem. Max egy környi pihit adnak, de ezek a pihik egyre lassabbak. Pedig még bele is gyorsítok a végén, hogy lendületből kezdhessem az utsó kört. Kell nekem ilyeneket kitalálni...
Ezúttal aztán mindent beleadok. Apait, anyait, lassan fele fizetésemet beáldoznám egy 4:20-as ezerért, és úgyis érzem, hogy megyek, mint állat, de 4:29, és hagyjatok meghalni érzés.

Aztán ledöcögöm a végét levezetésként.
Majd lemásolom a hét eleji edzést, irány be törülközőért, majd irány a medence. Igaz a víz alig 23 fok, és mikor belesétálok, érzem, hogy húzza össze a combizmaimat, és mivel nem szeretném, ha a szívem is hasonlóképp járna, ezúttal nem mártózom meg még jobban.

Szóval ez most fájt. Úgyhogy vigyáznom kell ezekkel az ezrekkel, most nem vagyok elég erős hozzájuk. Hiányoznak azok a km-ek...

Már megint végtelenül keveset futok. Pedig nyár van. Vagy épp azért??
Mindenesetre júliusban alig volt több, mint 80 km-em, asszem tán 8 futásból. Na, mindegy, inkább nem elemzek, nem tesz jót az egészségemnek :)

Viszont szept. 6-án NIKE. Félmaraton. Forever. A Verseny, amit nem tudok, és nem akarok kihagyni. Viszont benne zsong a fejemben, hogy ahhoz viszont futni "kell". Mert egy félmaraton már nem annyira mókás, ha a végefelé a futás okozta öröm helyett már csak a túlélés ösztöne hajt. Pedig mindig ez van a végére. Legfeljebb más hozzá a tempó...

A múlt hét majdnem egy az egyben kimaradt, de tegnap már kihúzott a szív. Meg valljuk be, nem is csináltam tegnap semmit, maximum élveztem, hogy itthon van légkondi, majd mikor rájöttem, hogy így benn hideg van, látványosan kivonultam pacsalni a medencében, olvasni meg napozni. Élveztem. :)

Noha még este negyed 8-kor, mikor indultam, se volt hűvösebb 30 foknál, de nagyon elszánt voltam. Örültem a remek ötletemnek, miszerint a "bemelgítő-levezetős" körömön futok 3-at. Azt az útvonalat még fénykoromban találtam, akkor, amikor még olyan edzéseket is csináltam, amihez be kell melegíteni és le kell vezetni. Noha ez mára elmúlt, a kör viszont maradt... kihasználatlanul... Pedig kb. 2,25km.

Az első kör csak lazán ment. 13:27 lett tán a vége. Jó kis 6 perces. Hamar végigértem, ez fejben jó volt, a 3 kör se tűnt túl soknak. Az első kör után - noha azon nehezen tudtam túltenni magam, hogy vajon micsinál egy bernáthegyi a háztetőn??? és egyáltalán biztos-e, hogy nem tud lejönni onnan?? - szóval az első kör után az jutott eszembe, hogy akár fokozhatnék is ezen a tempón. Elvégre is, ez a futás nevű dolog egész jó. Még akkor is, ha olyan régen csináltam utoljára, hogy ennyi idő alatt ezt el is felejtettem. Ekkor tehát egy hajszállal belegyorsítottam, de tényleg csak egy hajszállal, ugyanis az életösztön ezen a ponton még nagyobb volt bennem, mint az adrenalin utáni vágy. Azért inni megálltam egyet. Mondjuk aszittem, kibírom a 7 kilit víz nélkül, de sebaj. Pedig nem volt jó ötlet: úgy szúrt tőle az oldalam, hogy el is ment a kedvem a további fokozódástól.
Aztán lemeccseltem magammal, hogy hagyom magam párszáz méteren át, hogy helyreálljak, és ha a saroknál már újra életképesnek érzem magam, akkor még jobban belehúzok. És igen. Életképes voltam, meg a háztetős kutya azért extra motivációt is biztosított. Egész jól végigmentem így a körön 11:43 alatt, ami 5:12-es tempó. És egész jó volt.

Mondjuk megállni is. Bejöttem, hátramentem a medencéhez, ledobáltam magamról a legfeleslegesebbnek ítélt ruhadarabokat, és majdnem fejjel előre érkeztem a medencébe. Isssteni volt. Akkor ott, nyakig a hűvös vízben, egy kicsit úgy éreztem, mégiscsak van értelme az életnek :DD

Aztán tegnap este is, meg még ma is kellemesen zsibbadtak a lábaim. Nemegész 7 kilitől. Hát, így múlik el a világ dicsősége :D

Azért arra gondoltam, a héten futok még kettőt. Mindkettőbe kéne tempós szakaszokat pakolni. Ha lesz kedvem persze. Meg úszás is van tervbe véve, konkrétan az is kettő.
Aztán a jövő hét megint szét fog csúszni, mert más dolgom lesz. De utána még mindig van 3 hetem. Kíváncsi vagyok, mit tudok majd kihozni belőle a NIKE-n. Asszem, akármit is: meglepetés lesz :o) Ilyen abszolút rapszódikus edzés-rendszer mellett mondjuk nem is csoda :) De azért jó lesz. Tudom.