Hűűű, annyira belepunnyadtam itt a pihihétbe, hogy majdnem elfeledkeztem arról, hogy blogírási kötelezettségeim vannak, nehogy itt cserben hagyjam népes rajong olvasótáboromat. Na, de most gyorsan. Még szerencse, hogy nem volt túl mozgalmas ez a hét. Már úgy értem sportolásilag.
Az eredeti tervek szerint 3 futás lett volna, kedd-szerda-csütörtökön, de aztán a B terv szerint a szerdai kiesett, mert programom adódott. Mivel pihihét, ezért nem is görcsöltem rá, hogy meglegyen a három futás és bevallom, a lelkemnek jól is esett itt a hét második felében, hogy kicsit pihentethetem a futást, mert így holnap nagyobb lelkesedéssel állok a folytatás elé.
Mind a keddi, mind a csütörtöki futás, Árvizi-emlékmű oda-vissza lett Zolival, de a keddi alkalommal nem engedtem a kísértésnek, csak lazázni voltam hajlandó a múlt szombati leghosszabb-hosszú után. Így kellemes, beszélgetős futás lett belőle, meg összefutottunk ismerősökkel, megálltunk beszélgetni, belefértek ilyen kis kilengések. Mondjuk ilyenek - nekem - máskor is. Megenné a fene az egészet, ha nem. Nem vagyok én profi, hogy ilyenen kelljen görcsölnöm.
Szerdán hamarabb hazaértem, mint terveztem, de nem akartam végül mégsem futni, viszont súlyzóztam egyet, - itthon úgysem fogok a szünetben - legalább legyen valami mozgás.
Csütörtökön futottam még egyet, ebben volt olyan 1300 méternyi 2 villanyoszlop gyors + 3 laza iramjátékozás. Jó volt, többre nem vágytam.
A hétvége másról szólt. Leginkább a családról, sokat voltunk együtt, megjártuk a temetőket, emlékeztünk, nosztalgiáztunk, születésnapot ünnepeltünk, színházaztunk (na, mondjuk azt éppen ki lehetett volna hagyni: nem pontosan értettem, hogy a Képzelt riportnak a számait vajon miért kellett újrahangszerelni? Az eredeti verzió talán nem volt elég jó a rendezőnek???), volt palacsintázás, közös kajálások, nagy beszélgetések, lazulások is. Rengeteg lelki töltődés, erre is szükség van.
A következő két hétben a hosszabb futások megtartása mellett törekszek arra, hogy minél több gyorsabb szakasz is legyen a futásaimban. Fokozók, résztávok, iramjátékok, versenytempó gyakorlása a terv, nyilván saját fejem után, mert nyilván a hosszútávú állóképességemet kellene még fejleszteni. Persze valószínűleg az alapállóképességemen is lenne mit csiszolni, de a verseny 3 hét múlva zajlik, a táv magabiztosan megvan, jöhet a gyorsítás. Nem szenvedve, csak élvezetesen, aztán a versenyen is annyit veszek ki belőle, amennyi jár és annyinak fogok örülni :)
Na, nekem ezt a pihenőhetesdit kellene megtanulnom. De igyekszem. :)