Mérföldkő volt ez a hét a felkészülés során, mert nagyjából ez volt A Kemény Hét. Aki most belenézett az edzésnaplómba és ennek köszönhetően félrenyelte a kávéját vagy leköpte a billentyűzetét, attól ezúton kérek elnézést, de ez van. Nekem mostanság ez a 38 km nem kevés. Még úgyse, hogy mindösszesen háromszor vágtam érte magam futócuccba.

Pláne, hogy az esős évszak csak nem tágít, ráadásul az időjárás jelentés a legritkább esetben sincs köszönő viszonyban az időjárással, de azért hoztam a tervet, sőt túl is teljesítettem némileg.
A két hétközi futás például - döbbenetes módon - nem 7-7, hanem 8-8 km lett (remélem, mindenki érzi Az Áldozatot!!), ráadásul az egyik ebből egyedül. Na, ez a nemsemmi.

Kedden Zoli még napközben megcsörgetett, hogy tájékoztasson, bármennyire is szeretne velem futni, de Sokkal Fontosabb Dolga van. Ne firtassuk :) Ennek hatására, amikor aznap hazaértem, azonnal elindultam futni, még mielőtt itt felejtettem volna magam a gép előtt és besötétedett volna. Mondjuk a nap így sem sütött, a harmadik hete tartó szinte állandó borulatban pedig nem voltam túl motivált, de A Verseny miatt most megcsináltam ezt az edzést is - amúgy sokkal simábban, mint a két héttel ezelőtt péntekit. Egy sima kis Holt-Maros kört futottam, kellemes-jólesően, tényleg már csak a napsütés hiányzott hozzá. Sőt, olyan kis hatékony voltam, hogy hazafelé úton még fodrászhoz is bejelentkeztem szünet utánra.

Szerdán már tudtunk együtt futni Zolival, sőt az is én voltam, aki kitalálta, hogy menjünk ki a Ligetbe és fussunk 3 kört versenytempóban. Már úgy értem, az enyémben :D Mondjuk ebből nem szokott konfliktus lenni. Pláne, hogy vázoltam, hogy én ezt a tempót 5:20-30 környékében gondolom, és 5:31 lett az első kör. Erre nagyon gyorsan össze kellett szednem magam és - Zoli utasítására - 5:20-at futni. Jól van, hadd szóljon, lett is 5:17 a következő kör. A harmadik pedig, amikor már futótársam is saját iramában suhant, 5:13. Ebben a körben olyan durva gondolataim támadtak, hogy ez a tempó nem is olyan vállalhatatlan és ha 5:15-ön belül nem is, de 5:20-ban elindulhatnék azon a félmaratonon. Aztán - ha még 15km magasságában is úgy kívánom (na, ettől nem tartok!), legfeljebb gyorsítok.

Nyilván ezek után csütörtökön nem állt szándékomban futni, bár az volt az alapvetés, hogy eleve kedd-szerdára szerveztem a két hétközi futást, mert csütörtökön egy másik futótársunk Rióba vezető kerékpáros kalandjainak képes élménybeszámolóját tekintettük meg. Arról most ne is beszéljünk, hogy a beígért eső helyett, milyen csodálatos futóidő lett volna azon a délután, lényeg, hogy a beszámoló élvezetes volt és jó volt látni BI-t, akinek útja két társával bővelkedett ugyan kalandokban, de azért semmi rossz nem érte őket és épségben hazértek.

A szombati hosszú futásra már régen készültem lélekben, leginkább, mert ez volt az októberi állóképességfejlesztés csúcspontja. Mint a korábbi példák mutatják, egyedül is képes vagyok abszolválni ezeket, mégis örültem, amikor meg tudtunk egyezni Zolival (Z: - Anita, neked mi a legkorábbi időpont, amikor hajlandó vagy elindulni?, A: - 10 óra jó?, Z: - Nem lehetne kicsit korábban?, A: - Fél 10?). Na, hát nem vagyok az a kifejezett reggeli futó, na. A társaság amiatt is jól jött, hogy ne legyek bezárva a városba. Most ugyanis a Mol-Kört választottuk, ami a Mol magánútjain vezet, ahol minimális a forgalom, mégis igényes aszfaltúton futhat az ember a természet közelében. Imádom az algyői hosszú egyeneseket, a végeláthatatlan pusztát. Alföldi lány vagyok még mindig, szívvel, lélekkel.
Szombaton reggel elvonultak a péntek esti esőfelhők és csodaszép napsütés várt ránk. De tényleg olyan üdítő volt !! Jó volt a futás is, csak kifelé éreztem féltávhoz közeledve, hogy de hosszú lesz ugyanez hazafelé. Pedig érdekes módon pont hazafelé volt könnyebb fejben, ahogyan egyre fogytak a hosszú egyenesek. Csak Zoli zuhant meg egy kicsit úgy 18-nál, mertmivel ő 2 nappal előtte vért adott, lehetett némi oxigénhiánya a végére. De nagyon szétesett fejben, így aztán az utolsó 4 és fél km részemről azzal telt, hogy tartsam benne a lelket, így saját "nyomorúságomról" ez frankón elvonta a figyelmet. Ahhoz képest, hogy már féltáv előtt éreztem, hogy fáradnak a lábaim, nekem a vége simán ment. Ráadásul az össztáv 22,5 km lett a cetlimre szeptember végén felírt "18-20km"-hez képest. Hogy a szombat délutánt leginkább azzal töltöttem, hogy döglöttem, hogy próbáljam kipihenni eme jeles eseményt, azt jobb lenne, ha sötét homály borítaná. Na, ilyenkor jó, ha az embernek nincs komoly rajongó olvasótábora.

Beszéltünk arról tegnap, hogy jó lenne ma elmenni úszni is, ez minden héten felvetődik, de Zolit nyilván elnyeli a család, és nekem sem szokott beleférni időben. Ma eleve csak dél és 3 között lehetett normálisan úszni, amúgy egész nap vízilabda edzések voltak, szóval már szinte le is mondtam a dologról, de amikor elkezdtem súlyzózni, Zoli felhívott, hogy belefér végül az úszás, menjünk. Úgyhogy mentünk. Mondjuk nem volt kihúzva, csak 3 sáv, de nem zavartattuk magunkat, úsztunk arrébb kötelek nélkül. Nagyon élveztem :) Továbbra is működik, hogy ha az "újfajta" technikával úszok mellben (ti. teszek bele siklós szakaszt, ahogyan azt a gyerekeknek tanítják), akkor gyorsabban haladok. A gyorssal nyűglődtem, keresem az optimális levegővételi számot, de nem boldogulok. A 3-as levegő túl kapkodós, a páros levegőket nem szereem, mert nem akarok egy oldalas lenni, az 5-ös meg kevés. Ha azt veszem, hogy régen a 3-as levegőt sem bírtam, akkor lehet, ezen a vonalon kellene továbbmenni. Azt most megint borítsa sötét homály, hogy annyira gyatra lehet a gyors technikám, hogy gyorsabban úszok mellben, mint gyorsban. De legalább haladok. Lassan, de biztosan és az, hogy két (három a háttal, de az még lassabb és még fárasztóbb, úgyhogy ritkán szoktam) úszásnemet tudok, az feldobja az úszós keresztedzéseket.

Szóval jó hét volt ez, főleg a hétvége ezzel a hosszú futás+erősítés+úszás kombóval. Elégedett vagyok, meg leginkább jól érzem magam, de érzem, hogy lesz itt még izomláz - ami a lábamban nem lett, de felsőtestre lehet, nem úszom meg ezt a mai duplázást. Sebaj :)
A jövő hét pihihét és ezt most nagyon komolyan be is fogom tartani. Leginkább azért, mert a programjaim okán futásból valószínűleg amúgyis csak két darab lesz, és nem kizárt, hogy erősítés is csak őszi szünet után várható (de azért hátha szerda este ráveszem magam), úszás pedig a szünetben.
Ami pedig a közeledő félmaratont illeti, a táv megvan, a tempó megvan, már csak össze kellene rakni. Bár csodát tenni nem lehet a maradék 3 és fél hétben, de azért lesz még pár jó edzésem, bízom benne!