Lement a január első két hetes keményebb ciklusa, jöhet a pihihét, meg az értékelés.
Hm. Vegyes érzéseim vannak. Egyrészt ez a tavasz annyi erőt, energiát adott, hogy jól ment a két hét. Mindkét héten kicsit 60km felett (szemben az eredeti 52-55-ös tervekkel, khm), mindkét hétvégén 30 körüli távval, mellesleg most szombaton hegyen.
Viszont már megint eljutottam a határig. Múlt kedd-szerda magasságában megint megijedtem egy pillanatra, újabb futósérüléssel bővítvén repertoáromat. De a jó hír, hogy a "kezelés" módját is azonnal kitaláltam. Na jó, a gyógynövényes kenőccsel való kenegetés + jegelés nem nagy ötlet, de akkor is, na. A csütörtöki gyógyfutás óta minden teljesen OK. Még a hétvégi hegyi 30-as ellenére is. Szóval élvezem, hogy dúl bennem az energia, a lelkesedés meg a motiváció!! :)
De most pihihét. Érdekes, hogy ezeket is bírom szeretni, és tudom becsülni. Mert hiába tök klassz dolog véginyomni két hetet, ezer kiló adrenalinnal, ezek után olyan jó kicsit megpihenni, és hagyni regenerálódni a szervezetet!!! Mellesleg a héten félévzárás (ugye, kollégák? :) van stressz bőven, meg teljesítménykényszer, a futásost e szempontból is jobb pihentetni!
Úgyhogy ennek fényében és szellemében kihasználtam a hét egyetlen napját, amikor még világosban értem haza, felcsörögtem Bi-t, és kimentünk a töltésre kocorászni. Kellemes, csacsogós 6 percesben, friss levegőn, csendben, nyugalomban! Szuper volt!!
Holnap Zoli jön (szerdén az internet-ügyelet, csütörtökön meg az osztályozó konferenciák :/). Úgyhogy kitartás!!