Évek óta tervben van ez a túra. Tavaly már majdnem el is indultam rajta, de akkor egész héten esett az eső, és saras volt a töltés, nem akartam dagonyázni. Idén viszont nem kaptunk annyi esőt, mint ígértek :)

A ráhangolódás a tegnap esti vacsival kezdődött. Valahogy úgy alakult, hogy én végül bekajáltam már mire odaértem, azonban a társaság, a hangulat jó volt :)) A Future és Galopp személyiségi jogainak védelme érdekében, részleteket sajnos nem árulhatok el ;), legyen elég annyi, hogy a nem túl sok humorérzékkel megáldott pincérlány minden bizonnyal a pokolba kívánt minket :)

Délelőtt a fél 12-es busszal át Makó (akkor már azt is tudtam, Makó is túl messze van :) Annak ellenére nem változtattunk a terven, hogy V42 jelezte, iszonyú lassan megy a neveztetés. Makón sem volt jobb a helyzet, nem tudtak, és nem is akartak számlát adni egy párnak, és igazából úgy tűnt, mintha nem is lettek volna felkészülve erre az (amúgy nem túl népes) indulótáborra. Közben beért V42, arcán hatalmas mosollyal, nagyon jó volt látni, hogy sikeresen teljesítette a távot. Indulás előtt még a kezébe nyomtam a táskámat, benne a széldzsekimmel, hogy majd juttassa vissza Szegedre, és amikor mondta, hogy még beszélünk, mire rávágtam, hogy a telefonom is benne van a széldzsekimben, ám ezt nem hallotta, én meg rohantam, mert a többiek már nagyon indultak volna.

A többiek Bi-ből, egy tegnap megismert Ildi nevű lányból, és a kutyájával futó P.Zoliból álltak. Együtt indultunk, és a töltésig nagyjából együtt is mentünk, aztán P.Zoli előrement, Ildi pedig leszakadt. Mi Bi-vel nagyjából közös tempót futottunk, 6 percest, talán hajszálnyival belül.
Bár az elején szúrogatott az oldalam, de amúgy minden OK volt. Imádtam azt a fajta csendet, nyugalmat, amely ott körülvett, és ami mindannyiszor körülvesz, amikor a töltésen futok. Nem volt nagy csacsogás Bi-vel (meg is jegyezte, hogy biztos nincs térereje a "szentesi adónak" :), néha bebeszólt egy-egy humoros megjegyzést, hogy aztán a nevetéstől, újra szúrni kezdjen az oldalam :))) Amúgy mentünk, meg mendegéltünk, jólesőn. Úgy 1 óra magasságában ettünk-ittunk saját készletből, majd továbbindultunk, és a kb. 20-nál lévő ellenőrzőpontig már nem is nagyon történt semmi. Mégis jó volt. Beállítottam a fejemben a "sokáigfutok" generátort, és teljesen jól mentem, mentünk. Úgy 2 óra 3 perc környékén értünk az ellenőrzőpontra, itt volt egy jó kis 4 perces depózás, ettünk, ittunk, meg én cipőt-zoknit igazgattam, majd újra tovább. Ezúttal kutyás ismerősünkkel folytattuk az utat, aki időközben bevárt minket. Ő úgy 20-25-öknél többet nem szokott, de itt még jól ment neki, így elhúztak Bi-vel, aki rendszeresen fokozóra futja az edzéseit. Ha ő érzi a hazai pályát, akkor már haladás van. Én lemaradtam, szépen kényelmesen azért persze haladgattam. aztán 3 km-rel a Maros-Tisza összefolyástól betonozott út váltja a földutat, ami nem annyira esett jól, cserében viszont egy picit jobban haladtam. Be is értem P.Zolit, akitől Bi időközben elhúzott, egy 2-3 km-en együtt kocogtunk. Ő kezdett rohamosan fáradni, próbáltam neki segíteni egy teával, aztán valahogy mi is szétváltunk, mert amikor végre már kezdtem azt érezni, hogy a híd nincs is olyan rohadt messze, akkor picit fokoztam a tempót. A hídon és a Vizitelepig vezető utolsó km-en már egészen közepes tempóban haladtam, azon a szakaszon nagyon szokat futok, mellesleg innen nem is túl messze lakok :) Olyan 3:16 körül értem be a Vizitelepre (ha ebből levonom a 4 perc depót, épp 6-os átlag jönne ki az átalunk saccolt 32-es távra), de ekkor még elbúcsúztam Bi-től, beszéltem pár szót LótiFutival, majd mire benn előkerült az ember, aki regisztrálta a beérkezőket, már 3:20-ra jártunk a rajttól. De olyan mindegy volt.

Jó volt benn végre leülni, csak a V42 kezébe adott csomag hollétéről nem volt elképzelésem, mert előzetes megbeszélésünk ellenére nem hagyta ott a célban. Mellesleg elérni sem tudtam őt, mert ugye a telefonom benne volt a csomagban. Üüügyes :)) Az utolsó reményem az volt, hogy Zilaci továbbjött Makóról, ám róla nem volt hírünk elég sokáig. Mire megérkezett, már osztották a gulyást, amit pedig többször ígértek 20-30 perc múlvára. Az így eltelt másfél óra alatt szépen lassan megérkeztek az ismerős és ismeretlen futótársak, tökjó volt, hogy mindenkit taps fogadott!! Jó volt még beszélgetni kicsit olyanokkal, akiket amúgy ritkán látni, és megismerkedni új emberekkel.

Köszönöm mindenkinek, aki részese volt a mai napomnak. :))