Itt paráztam, mert az összes létező időjárás-jelentés esőt ígért.
Aztán nem esett :))) Sőt, egy hosszú+egy rövid kombinációban sem fáztam, már indulás előtt sem. Olyan igazi tavasz-elő hangulat volt (egy éve épp ugyanezt írtam az edzésnaplómba; márciusban meg, hogy még mindig szakad a hó...). Kevés autó járt az utcán, olyan csönd volt, mintha minden és mindenki arra ügyelne, hogy nehogy fölébresszük a még alvókat. Olyan kis békés, megható volt. Kikocogtam a hídig. 1,5 km, 9 perc alatt, kényelmesen, jólesően. A hídon elkezdtem egy amolyan közepes jellegű tempót futni. Átszaladtam a ligeten, majd a másik hídon vissza, el az Árvizi emlékműig. Nem egyedül voltam megszállott. Kocogtak, futottak mások is, páran sétáltak a csendes Tisza-parton. Az Árvizinél feljebb kapcsoltam egy fokozattal, innen 9:30 alatt értem vissza az Új-hídig (~2km). Visszafelé már a szél is hátba fújt, könnyen haladtam. A hídnál még megpróbáltam gyorsítani, bár óra szerint ez nem sikerült jelentősen, azért élveztem ezt a "gyorsaságot", a jóleső futást, a friss levegőt. Az utsó szakaszt, ami az elején 9 percbe telt, ezúttal 7:12 alatt tettem meg, és 41 percen belül értem vissza a Kavicshoz. Nagyon jó volt. :)
Kicsit felfrissültem, meg úgy a lelkemnek is jót tett a pénteki KO, meg a szombati kissé nehézkesebben menő futás után. Most kipihenten, frissen várom a heti többi futást. Amelyek azért nem lesznek ilyen gyorsak. Elvégre is alapozás van. Vagymi :))