Na, én is túl vagyok az utolsó 2006-os futásomon, úgyhogy én is megemlékeznék az idei évről.

Először jöjjenek a számok:
A lefutott össztáv: 2507 km
Ezt összesen 225 futásból abszolváltam, és kb. 236 órát töltöttem futással.
Átlagos edzéstáv 10,65km, idő 1:02:57, tempó 5:39.

És akkor szavakban is:
Nagy lendülettel kezdtem az évet, mert tavalyról egy "lyukas" táv maradt, a maraton, amiben nem sikerült naaagy egyéni csúcsot futnom, és ettől hiányérzetem volt. Így az év első 4 hónapja erre épült.
Az volt az elmélet, hogy meg kell növelnem a lefutott km-ek számát, így eljutottam olykor 70-80km-es hetekhez, végükön 25-35 km-es hosszú futásokkal. Megpróbáltam ehhez hozzáigazítani az iramot is, várhatóan nem sikerült hibátlanul, nem mindig sikerült belőnöm, hogy mit bírok el. :)
Ennek ellenére tavasszal minden távon jöttek az eredmények. A Pécs-Harkányon több, mint 8 perccel futottam jobbat, mint a korábbi legjobbam, majd váratlanul futottam egy tökjó félmaratonnak induló 20,5km-t, ha megvan a táv, egyéni csúcs lett volna (ha hozzáadom arányosan a megfelelő időt is...), a Vivicittának nevezett városligeti 10,5km első 10-én szintén egyéni csúcsot futottam, majd jött a maraton. Nem volt egyszerű, és nagy küzdés volt, de ott is javítottam 5 percet. Viszont cserébe azt mondtam, hogy egy darabig nem erőltetem a küzdős futásokat. Azért egy 5 kilis PB még becsúszott májusban a Cora futáson.

Úgyhogy ha csak az eredményeket nézem, nem mondhatom, hogy rossz évem volt.
De nem csak az volt a fontos idén. A tavaly BBp-n összeállt csapat nagy része -kiegészülve 1-2 új emberrel- továbbra is tartotta a kapcsolatot, és sok-sok csapatedzést szerveztünk, a versenyek nagy részére közösen utaztunk. Az év legszebb emlékeiként őrzöm a két mátrai csapatedzést (egyszer februárban futottunk 34km-t, majd május elején a srácok 33, én 22k körül), a Pécs-Harkány körüli hangulatot. A linzi, velencei kirándulást, vagy akár a Bükki Hegyimaraton előtti kalandokat is. Vagy csak az itthoni algyői futásokat, a kis helyi versenyeket, vagy az 50-es OB-t, ahol igazán Csapat voltunk.
Az év második fele inkább az örömfutásokról szólt, de feljutottam futva a Kékesre, jókat sztorizgattam Gyuroval több versenyen is, elhozhattam Szegedre az osztályomat egy futóversenyre. Bár kicsit visszavettem a km-ekből és a tempóból is, nem volt olyan hetem idén, amikor 2-nél kevesebbszer futottam volna, és olyan sérülésem se, ami komolyan akadályozta volna a futást.

Az örömfutásokat is nagyon élveztem, ezáltal másképp lehet megélni a történéseket, de időközben -köszönhetően pl. a novemberi naagy pihenőnek- motivációm újra az egekben. Jövőre az biztos, hogy első félévben nem futok maratont, inkább a rövidebb távokra koncentrálok, az év fő célja egy félmaratoni egyéni csúcs volna, de nagy valószínűséggel a srácok rábeszélnek még egy őszi olasz maratonra. Aztán meg majd meglátjuk. :)

Kívánok mindenkinek jövőre is km-ekben gazdag, sérülésmentes, boldog új esztendőt, sok-sok örömfutással!!