Azt találtam ki az idénre (na, nem nagy feltalálás), hogy már az alapozós monoton edzéseimbe is csempészek egy kis iramjátékot. Több edzéstervben láttam ilyet (vagy hasonlót), meg számomra hiteles szakemberek is írták, hogy ez nem haszontalan. Mellesleg ez minden kötelezettség, és főleg erőlködés nélkül megy. Ezek elég rövid szakaszok ahhoz, hogy élvezzem a sebességet, de el se fáradjak, le se sérüljek tőle.

Meséltem is kedden a srácoknak, hogy a hétfői edzésbe is tettem 4×3 villanyoszlop gyorsat:
-Te így megbízol a Démászban, hogy egyenletes távolságba teszik a villanyoszlopokat?
-Ááá, végülis az alapozásnak még csak abban a szakaszában vagyok, amikor ez még nem befolyásolja jelentősen az edzéseim hatékonyságát :)

Valahogy durcás voltam a keddi futás óta, úgyhogy úgy döntöttem, egy kicsit megint visszabújok a csigaházba, és csak magamra számítok. Próbáltam így ma kicsit hamarabb is menni, ami nem biztos, hogy hasznos volt, mert nagyon nagy volt a forgalom :( Mindenesetre próbáltam végre valamiféle nagyon lazánál gyorsabb tempót imitálni, és most össze is jött, bár tény, hogy így beöltözve nem volt könnyű. De valahogy az, hogy kicsit ide koncentráltam, és hogy most jól is ment, meg hogy így jól áll a motivációm, kicsit kitisztultak a fejemből a gondok, és előtérbe kerültek a pozitív gondolatok.

Most ott tartok, hogy lehet írok egy "B" verziójú edzéstervet, és elmegyek január elején a Híd túl messze van túra 30-asára (ami szerintem az új cél helyszín és módosított útvonal miatt egy kicsit rövidebb is lesz, és évek óta filózok rajta, és sose jött még össze). Úgyhogy a hétvégi hosszúkat -óvatosan- elkezdem nyújtani, hogy ott se fáradjak el irreálisan. Fog ez menni :)