Pénteken naivan mentem be a városba, hogy jegyet szerezzek a tegnap esti Naplegendára, és nem is igazán érintett meg a nő, amikor vázolta, mi a teendő, ha esne az eső. Mert miértis esne? Hazafelé majd' megvesztem, olyan melegem volt, igaz hosszúban, de olyan felemás idő volt.
Délutánra futás is volt tervben, erre nem elkezdett szakadni a zápor?? A múltkori után (amikor háromhetes szárazságot törtem meg azzal, hogy kimentem futni egy hosszabbat), már-már meg lettem vádolva, hogy én okozom az esőt.
Nem lankadtam. Gondoltam OK, a hidegfronton túl vagyunk, szombatra már javuló időt mondott a jelentés. Azért délelőtt meg akartam csinálni a pénteki futást, egyrészt mert nagyon remekül kitaláltam, mit akarok, másrészt mert estére ugye szabadtérre volt színházjegyünk.
A tervezett indulás időpontjában gyenge szemerkélés jelentkezett, és bár kezdtem idegesedni, adtam egy félórát az esőnek, döntse el, mit akar, elmúlni vagy erősödni. Nem akart semmit. Ebben a szemerkélésben mentem ki résztávozni. Igen, én. Én is aggódok magamért, mert szerintem ez már a vég, amikor én esőben kimegyek futni. ;)
A gyenge eső aztán később erősödött, majd mikor elpilledtem egy-két órácskára délután, el is múlt és kisütött a nap. Azt gondoltam, ez most már így is maradhat, ááám este 6 előtt egy újabb, erősebb zápor tette tiszteletét, és hőmérsékletileg sem voltunk túl a 15 fokon. Így néztünk a szabadtéris este elébe. Szép. Érdeklődésünkre a megadott telefonszámon azt mondták, ők nagyon elszántak, a darab márpedig meg lészen tartva. Negyed 8-kor állt el az eső, az előadás pedig fél 9-kor kezdődött.
Anya konkrétan kiröhögött, amikor kölcsönkértem a legvastagabb téli zokniját, amit a harisnyára és a másik zoknira húztam, és volt rajtam vagy 2 hosszúujjú, plusz téli kötött garbó, és széldzseki. Pléd is volt nálam, ezt első felvonáskor még csak a lábamra terítettem, második felvonás során konkrétan beleburkolóztam. Így is átfagytam a két órás előadás végére a 12-3 fokos hidegben.
Ma reggel végre napsütésre ébredhettünk :) A hőmérséklet is az "egekbe" szállt, már-már 2-essel kezdődött. A szél fújt ugyan, de én hosszút szerettem volna futni, és mivel úgy volt, hogy holnap nem strandozunk, akkor viszont futok, így azt gondoltam ki, hogy megcsinálom a futást dél körül. Isteni szerencse.
Amúgy még napsütésben indultam, ám mire kiértem az erdőbe, teljesen befelhősödött. Úgy voltam vele, hogy amíg nem esik (nagyon látványosan), addig futok, ha rámszakadna az ég, akkor meg van nálam telefon, majd hívok telefonos segítséget. De mivel ez a Davos előtti menetrend szerinti 3. hosszú futásom volt, így mindenképp szerettem volna megcsinálni.
És meg is csináltam. Esni nem kezdett el. A szél érdekes módon nem annyira zavart, bár tény, hogy elfért rajtam a hosszú felső. Az előző két kánikulás futás után jó is volt, hogy kicsit Davoshoz közelebbi hangulatú/időjárású futás során teljesíthettem a hosszabb távot. Élveztem az erdő nyugalmát, a friss erdőillatot, amit a tegnapi eső csak felerősített, jó volt, hogy délben nem lepték el a terepet az ész nélkül hajtó montisok, viszont meglepően sok futóval találkoztam a kb. ebédidő ellenére.
Épségben hazaértem, és csak akkor kezdett el újra esni, amikor az eredeti tervek szerint kb. elindultam volna (du 5 óra). Azóta viszont folyamatosan esik. Mit esik, szakad! Most is van vagy 12 fok. Elkeserítő. És bár holnaptól (ill. már mától) fokozatosan javuló időt ígérnek, egyelőre holnap csak fedett strandra megyünk Tesóval és barátnőjével. A mai hosszú után jól fog esni a lábaimnak, ha pedig az úszómedencésbe megyünk, akkor úszok is egy ezrest.
Vigyázat, jövő hétvégére kánikula várható! :-D
Bár úgy lenne!
A Tátrában meg havazott, na bumm. Nem tudsz valahol kedvezményes csizmavásárt? :-)