Valahogy kimaradtak mostanában a közös futások. Kevesebbet is futottam novemberben, meg lassan is, meg a srácok mindig épp más napokon futottak, mint én, mellesleg a Robi-Zoli páros meg egyre nagyobb rendszerességgel csinál iramfutást, amibe nyilván esélytelen becsatlakozni. Közben meg az terjedt el, hogy én bojkottálom a közös futásokat. Pedig csak pihentem.
De ma úgy alakult, hogy V42-Gábor megígérte a lassú tempót, meg nem is akartam sokat futni, csak egy Tápéi kanyart (6 kili), úgyhogy becsatlakoztam. Új futótárssal ismerkedtem, egy fiatal srác ő is, nevezzük Balázsnak. Állítólag még nem futott félmaratonnál hosszabbat, de mikor elváltunk, épp 8,5-nél tartott, és épp elindult a srácokkal a Szeged körre, mire hazaér, tuti túlesik a tűzkeresztségen :o) Végülis Robi még nem egész egy hete ismert bennünket, amikor egyszercsak azt vette észre, hogy élete első 34 kilijét futja, azt is rögtön hegyen. Hja, a régi szép idők, amikor még utól bírtam érni :)
Szóval ma csak olyan szép lazán, tervezgetős-cseverészős tempóban 170-180 közötti pulzuson. Jó volt újra társaságban, már hiányzott. Azt hiszem, amíg van lehetőségem társasági élményre, soha nem fogok pulzuskontrollal futni. Mert társaságban nem lehet, egyedül meg meghalok a monotóniától, ha megpróbálom 160-165 között tartani az értékeket. Persze heti 1-2-szer majd törekszem erre is. Szóval elkezdtem alapozni. Hurrá :)