És akkor most nem számolni tanulok, hanem ez a konstrukció. :)

Múlt héten úgy adódott, hogy minden alkalommal szakadt az eső, mikor ki bírtam volna jutni futni, és amúgyis kellett egy pont, amire azt mondom kiindulási állapot, és ez pont jónak tűnt. Vasárnap azért kocogtam egyet, nehogymár nullás legyen a hét, ha semmi gondom nincs, és a hétre - szalagavató és készülődés ide vagy oda - kettő futást is beterveztem. 
És már túl is vagyok rajtuk. A szalagavatón persze még nem. 

Mondjuk így utólag sajnáltam kicsit, hogy hirtelen felindulásból kimentem a napsütésbe, pedig jó volt az, csak hűvös van, főleg, mikor Zoli felhívott, velem szeretett volna... futni. Hát a fenti okból kifolyólag kénytelen voltam kikosarazni. Mondjuk sajnáltam, beszélgetősen mindig jobb szeretek futni, mint magányosan.

A fenti sorminta folytatásaként jövő héten 3, onnantól pedig - amennyire a meló- és időjárásfaktor engedi - heti 4-eket szeretnék futni. Egyetlen dolog van, amiért erre "hajlandó" leszek, mégpedig a Veronai Félmaraton. Nem, nincs nagy cél. Február végére, főleg egy ilyen évben nem kell nekem, hogy észnélkül rohangáljak, csak jól akarom magam érezni, élvezni szeretném a futást, és egy félmaraton heti 2×6-7 kiliből nem mókás. Szóval arra jó lesz Verona, hogy kicsit szintentartsak, képben maradjak futásilag. Meghogy alapozzak.
Megrendeltem Monspart Sacinéni alapozós edzéstervét, majd szemezgetek abból is, de a január csak arról szólna, hogy kocogjak rendszeresen, és februárban is csak akkor tervezek pici gyorsítgatást, ha arra alkalmas lesz az időjárás és a terep. 
Igazából a cél egy nyugis, jólesős 1:50, de ha 2 óra alatt érek be, hát az sem katasztrófa.
De kell a fejemnek a rendszeres mozgás. Meg a testemnek is, nyilván.