Na, ezt is megértük. Úsztam! :)

Furcsa dolog nálam ez az úszás. Kicsiként mindig úszni akartam, de kisvárosunkban (ami akkoriban még város se volt...) nem volt rá lejhetőség szüleimnek pedig nem volt ideje/pénze, hogy áthordjanak a szomszéd városba úszni. Így az álom álom maradt. A középiskolás tesiórákon sem volt lehetőség (sok idő átmenni, átöltözni, stb...), így továbbra sem úsztam. Igaz, 11 évesen megtanultam többé-kevésbé szabályosan mellúszni, és van vízbiztonságom (medencében :), meg időnként el-eljártunk fürdőbe, ahol volt úszómedence, de szó se volt rendszerességről.
Egészen az egyetemig. Akkor -mivel halálosan utáltam futni :-) - az úszást választottam a 4 kötelező félévből 3-szor. Hja, azok a jó kis szerda hajnali úszások... 1000 m volt a penzum, felírták ott vagyunk-e (12-szer kellett megjelenni egy félévben), meg tán egyszer lemérték a hatalmas teljesítményt, és ment az indexbe a "megfelelt". Én meg legalább rendszeresen úsztam, amennyiben a heti 1 rendszeresnek minősül. Valamennyire szerettem is, de aztán mikor véget ért ez a két év elmaradt az úszás. Nyáron voltak próbálkozások, de a rendszert sose tudtam tartani.

Most se ez a terv. Sőt, terv sincs. A mai is amolyan véletlenül alakult. Leveleztük a héten Zolival, hogy ők majd mennek a hétvégén, én is gondoltam rá, de mint már annyiszor, elszállt az ihlet. Aztán ma felhívott Zoli fél 9-kor (még jó, hogy ébren voltam :), hogy fél 10-re jön értem, ha van kedvem. Volt. :) Jött még Bi, meg az ő örökmozgó fia, és annak egy haverja. Bi-re (neki 1 karja van, egy betegség folytán veszette el a másikat) mindig nagy tisztelettel tekintek, hogy sportol "ezekkel az adottságokkal", futásban nagy eredményeket ért el régebben, és idén is mindvégig köztünk volt. Azt azonban elképzelni se tudtam, hogy hogy úszik így, de simán. Szuper.

Jó volt, hogy nem egyedül voltam, bár a srácok idétlenkedtek, hol az egyik fogta meg a lábam, hol a másik "szólt be", ami nyilván megadta a hangulatot, csak ugye nehéz röhögve úszni. Futni még csak-csak. :) Szóval leúsztam 1000m-t mellben, ami nagyon jól kilazította a pénteki kondiedzésből származó izomlázamat. Aztán meg Zoli tanítgatott gyorsúszni, ami nekem egy elég összetett mozgásforma, de talán majdcsak alakul. Aztán még idétlenkedtünk egy kicsit a tanmedence melegebb vizében és el is repült az uszodára szánt idő. Jó volt :-)

Zoli aztán azt mondta, ő minden hétvégén megy, és amilyen csapatember, úgyis szól nekünk is. Jó lenne, mert így azért, ha a heti 4(-5) futás mellett 1 egyszer kondiznék és/vagy úsznék, akkor nem lennék túl aránytalan, és több különböző mozgás jót tesz testnek, léleknek egyaránt :)