Na, ma lementem végre erősíteni.
Az a helyzet, hogy a konditerem épp szemben van. Kimegyek a házból hátul, és onnan kb. 30 méter. Na, lehet, hogy csak 20 :-) Ilyenformán azt a kifogást muszáj mellőzni, miszerint messze van. Általában nagyjából itthon átöltözök, legfeljebb a rövidgatyit veszem át benn, meg a váltócipit, meg utána is itthon tusolok. Szóval tiszta kényelem. Be kell vallanom még azt is, hogy még drágának sem drága, és amúgyis vagy 3. éve ugyanannyi a napibeugró. Szóval jó-jó, de azért nem túl gyakran van így se időm.
De most már nagyon kellett valami keresztedzés, meg nemszeretem, hogy a sok álldogálástól vagy számítógép előtt görnyedéstől meg a buszozástól állandóan olyan kifacsartnak érzem magam felsőtestileg, és amúgy sem vagyok kifejezetten arányos. Meg aztán Szücsi is olyan lelkesen irogat nap-nap után a kondiedzéseiről :-))
Szóval lementem. Az elején még azt is megálltam, hogy rámásszak a futópadra. Elvégre is pihi van, meg -bár javul a térdem, még mindig instabil kicsit- szóval végigcsináltam néhány hasizom-, hátizom-, mellizom-, váll- és karizom-gyakorlatot. Közben persze mustrálgattam a férfitesteket, volt mit :-) Mondjuk elég széles körű a látogatottság (bár ma tök jó, nem is volt tömeg!), van ott izomagyú csávótól, szolidan izmos pasason át görbehátú tinédzserig sokmindenki. Ja, meg én egyedül nő, a kis satya, aki vicces kis 2-3-5, meg néha 15-20 kilókkal bohóckodik :-) De azért most jól esett. Meg jót vigyorogtam, amikor az egyik izomagy elkezdte magyarázni, mennyire kipurcant 2 napja 15 perc futópadtól. Nem álltam meg, hogy ne mosolyogjam el magam, mikor ott küzdök köztük a Nyárbúcsúztató futásos pólómban. Főleg, mikor egy agyilag kissé érettebb példány a futópad helyett azt javasolja, hogy a töltésre menjen futni a másik valami jó nővel. Azért nem ajánlkoztam fel. Nem vagyok én olyan ;-) Meg amúgyis van olyan pasiállomány, akikkel én futhatok a töltésen, pl holnap is :-)))
Aztán mikor ügyeskislány módjára acélossá edzettem satnya kis felsőtestemet, levezetésként nem tudtam megállni, hogy ne másszak rá a futópadra. Játszottam az iramokkal kb. egy 15-20 percig, és észre sem vettem. Kezdtem 4 km/h-s sétával, majd 8km/h-s kocogással, majd gyorsítottam 10-re, de kedvem szottyant 400m-nyi 12km/h-ra is (haaaj, de rég futottam már 5 percesben alapon, és olllyan jól esett!!!), majd visszalassultam 8-ra, meg sétáltam megint 4 km/h-n egy kicsit. Futópadon ez a jó, nem az egyenletes tempó. Attól télleg be lehet kattanni.
Aztán elolvastam az FF Kevin tapasztalatait a Hadd-féle módszerről, és tökre meggyőző. És már-már el is gondolkodtam, hogy alkalmazni kéne. De ahhoz tényleg nagy önfegyelem kell, és zömében magányos hosszú futásokat jelent, és most van társaságom. Most van kedvem gyors edzésekhez, vagy ahhoz, hogy máshogy alakuljon, ha a közös igények úgy diktálják. Tény, hogy emellett nagy csodákat nem várok el. De szerintem még így is lehet valamennyire hatékonyan edzeni. A Hadd-módszer meg nem szalad ám el, és egyszer majd úgyis jól kipróbálom...