1. nap

Nehezen indult. Hajnali 5-kor szakadó esőben indultam, és órás késéssel érkeztem meg Pécsre. Ezen a ponton telefonos segítséget kértem, és néhány leendő tábortárs szépen ki is mentett a káoszból, és elvittek a táborba. Ezúton is köszönet Ágiéknak!!!
A szállás teljesen korrekt volt. Egy kemping kőházában voltunk 4 ágyas szobákban elszállásolva 2-3-4-esével. A szobák tiszták voltak, szépúj ablakokkal, padlószőnyeggel (ami mondjuk talán kissé túlzás egy ilyen helyen, de tény, hogy igényes volt) Fürdő, WC szintenként, az is szép, tiszta, rendes.
Már csak az eső ne szemerkélne folyvást. Nem ezt ígérték.
Végül aztán egy gyors uzsonna után elindultunk az első ismerkedős, laza átmozgató közös edzésünkre. Állítólag van vmi zöld jelzés a tábortól nem messze, a dagonyán meg szerintem még az üveghegyen is túl, de mi csak a dagonyáig jutottunk. Páran reménykedve indultak el egy-egy reménykeltő ösvényen, de végül inkább lekívánkoztunk a kerékpárútra. Mondjuk a cipőinknek már úgyis mindegy volt :) Az én cipőm sem volt már olyan csúnya zöld, bár azért sikerült lemosni.
Kikocogtunk a főútig, el a strand, a büfé, majd a horgásztó felé, aztán át a 66-oson, ahol egy épülő bringaúton folytattuk a kocogást. Visszafelé valakinek az a "remek" ötlete támadt, hogy ha valahova odaraktak egy emelkedős útszakaszt, (és a kép erősen csal ez egy DURVA emelkedő volt, igenis!!!)

akkor azt meg kell futni, úgyhogy így tettünk :), majd visszafelé ugyanezen az útvonalon a táborba.
Röpke fél-egy órás cipőtisztogatás után kezdődhettek az esti programok. Az ismerkedést a Gépház által a zuhogó esőben készített, isteni finom paprikáskrumpli segítetette, de fontos szerepet játszott a Barbie-s UNO kártya is :)
Éjfél körül ájultunk be az ágyba, és nem voltak alvásproblémáink :))

2. nap

Borongós reggelre ébredtünk, én pedig kezdtem egyre türelmetlenebbül várni a jó időt.
Fél 9-kor sorakozni kellett párosával kézenfogva, hogy a tulajfickó megmutassa, hova megyünk reggelizni. A közeli Bányász Szanatórium volt a helyszín, igazi kiporciózott tábori-reggelikkel. Ettől persze, meg a közös tusolótól, meg a kőháztól olyan igazi retró tábor feelingje lett a dolgonak már a szó jó értelmében.
Reggeli után kis szusszanás következett, majd a vagányabb szekció egy hosszabb terepfutásra indult, egy lazább lánycsapat pedig valami könnyedebb rövidre. Mivel én nem akartam rögtön az első teljes napon megrokkanni, a én a lánycsapattal tartottam.
Sunyi módon elindultunk a másik csapat útvonalán, már csak hogy lássuk, miről maradtunk le. A terep eleje annyira barátságosnak tűnt, hogy már-már megbántam, hogy nem mentem el én is a hosszúra, ám, amikor megláttam az első csalánost, az érzés elmúlt. A többieket sem kellett győzködni, inkább visszafordultunk, és az előző napi útvonalon folytattuk a kocogást a horgásztó mellett. Nekem nagyon tetszett ez a rész, ez tagadhatatlan. Így aztán, mivel azért laza 7-nél kicsit mégis többre vágytam, rábeszéltem Pent egy második körre, amire fotógépet is vittem magammal, és ha már ott volt, nem féltem használni.

  








Délben laza punnyadás következett, lassan visszaérkezett a másik csapat a terepfutásból, majd átsétáltunk a közeli wellness-központba

 és a tanulókislány alig negyedórás szerencsétlenkedése után (akkor most mennyi pénzt töltsek az órákra???) már csobbanhattunk is a hűs habokban. Én leúsztam a magam 1000-esét, majd beálltam a többiekhez, akik a Dunaújvárosi 24 órás úszóváltóra készülgetve sprintelgettek. Fura dolog volt vízben résztávozni, de valljuk be, a hangulat jó volt, és érdekes volt látni, hogy 1 perces 33m helyett tudok én 46 másodpercest is.
A kőkemény ;) úszóedzést némi lazítás követte a meleg medencében, majd pedig egy kis(?) szénhidrát feltöltéssel zártuk a napi edzéseket a strand előtti büfében.

A napot az esti grillezés koronázta meg. Válogathattunk grillezett csirkemell, kolbász, cukkini, gomba és hagymaszeletekből, közben pedig efdorkát is szórakoztattuk. És ő is minket, ez tagadhatatlan :))) Az este végén megérkeztek Tiáék, végül pedig Carcassone és Uno-parti zárta a fantaszikus estét.

3. nap

Reggel Zilaciba botlottam a folyosón, ami két okból is jót jelentett. Egyrészről örültem, hogy jó színben látom, mert az első két napot egy betegség miatt kényszerült kihagyni, másrészt tudtam, ez azt is jelenti, hogy jöhetnek az izgalmas, játékos edzések.
Ez így is történt. Reggeli után némi pingponggal melegítettem mjoci és zakka társaságában, majd fél 11-kor edzésre gyülekeztünk. Laza 10 perces kocogás után Zilaci jelezte, hogy csinálhatnánk egy kis gimnasztikát, mindenki, amit szokott. Na jó, és aki nem szokott csinálni ilyesmit??? Azért próbáltam emlékezetből nyújtani és lesni a többiektől. Mikor ezen is túlestünk, futóiskola következett. Magas térd, sarokemelés, oldalazás, mélyjárás (fúj! :), és egyéb nyalánkságok, a végén 4 hossz lendületessel.

A móka még csak ezután kezdődik. Zilaci bevezet minket az általa másfél órán keresztül építgetett erdei akadálypálya rejtelmeibe. Van olyan szalag, amit át kell ugrani, másik alatt átbújni, átszökdécselni a homokba kirakott farönkök között, magas térdemeléssel átjutni egy újabb kiszalagozott részen, szlalomozni, majd átszaladni egy pallón, és a végén lehet tolni neki egy kicsit. Lekocogjuk ezt kétszer, boldog mosoly az arcokon, vicces dolog ez, és az edzésnek is mindjárt vége. Gondoltuk naívan. Ezután ugyanis hasonló képességű párokra oszlunk, és váltóban nyomjuk a pályát. Amíg az egyik fut, a másik liheg pihen. Pennel klassz párt alkotunk, kb egy perc alatt jutunk végig a pályán, így a kiadott 30 perc alatt 15-15 kört teszünk meg. A végére az arcszínem illeszkedik a futócuccom színéhez. Amint pedig a képen látható, egyik lábam itt, a másik ott :)

A végeláthatatlan 30 perc is letelik egyszer, még elkocogunk a bemelegítő szakasz útvonalán, és jöhet a megváltó tusolás. Víz azonban nem csak a vízcsapból folyik, hanem több szakaszban hatalmas záporok zúdulnak ránk, jó érzékkel kiszámolva, épp a déli pihenőben. Azért ezek nem tartanak sokáig, így nincs ami meggátolja, hogy a délutánt ismét a hűs habokban töltse a "kemény mag" ;) Persze a dolgot nehezíti AAni gofrija, amiért örök hála, isssteni jó volt!!!
A hűs habokban nincs senki, pedig addigra tényleg jobb az idő. Ezen a ponton tudatosodik igazán, hogy egy hete a kánikulában a futások kegyetlen rosszul estek volna, úszni meg esélytelen lett volna a játszó gyerekekkel dugig tömött úszómedencében.
Ezúttal azonban csak mi vagyunk, a víz langyosabb, mint előző nap, mi pedig párszáz méter bemelegítés után fél órát hármas váltóban sprintelgetünk. Egy fiú és egy lánycsapat alakul, illetve Zakka, aki egyedül gyorsabb mellben, mint mi hárman lányok váltóban. :) Mondjuk én gyorsan lassulok, a 45-6 másodperces 33-akból elég hamar lesz 50 mp, de ennél nagyobb bajom sose legyen.
Laza levezetés után a csapat egy része szaunában pihenteti fáradt tagjait, engem pedig eftomi próbál rábeszélni a 24 órás úszóváltóra nem nagy sikerrel, a meleg víz lágy ölén :)
A strandolás természetesen a büfében zárul, a tulajnak nagy bevételt jelent az edzőtábor közelsége :)))

Estére kiderül, hogy van projektor, nálam meg véletlen épp egy Twilight-Napfogyatkozás DVD, így egy párfős lánycsapattal DVD-zünk, Pen csokiját rágcsálgatva az izgalmasabb részek alatt :) Zilaci próbál csatlakozni, néha felzokog az élménytől, de nem tud azonosulni megmagyarázhatatlan függőségünkkel :D
A többiek kinn rekedve ismét kártyacsatával zárják az estét.

4. nap

A reggeli bőséges, de szükség is van rá, mert 3 edzést tervezünk, ebből az első rögtön egy hosszú futás. Mivel a Mecsekben a turistautak járhatatlanok, így autókkal átmegyünk Orfűre, ahol elsőként a festői szépségű Pécsi tavat kocogjuk körbe.

Tia és a srácok (fia és keresztfia) frissítése már itt is jól esik, azonban ezután Abaligetre futunk át azokkal, akiknek a laza 6-os nem volt elég, és a meredek napos szakaszokon a rendszeres ivási lehetőség nagyon nagy segítség.
Miután egy 3 km-es aszfaltos emelkedőt legyűrünk, Abaligeten egy Cseppkő-barlang környékét és egy újabb tavat találunk, a helyszín itt is csodaszép. Erdei úton folytatjuk néhányszáz méteren, itt kellemes futóterepek, dagonya és csalános váltják egymást, a végére igazi vagány sárfoltok és harci sérülések borítják lábainkat. Az erdőből kiérve újabb aszfaltos szakaszon döcögünk, majd az utolsó frissítés után lejtőkön folytatjuk utunkat, ahol a csapat egy része úgy 4:30-as ezrekkel tép el, én alig bírom őket kicsivel 5 percen kívüli tempóban követni Tomival, majd legvégül Zilaci kísér be a célba. Literszámra isszuk a jéghideg forrásvizet és élvezzük a jól végzett munka örömét.

A táborban gyors tusolás után különböző helyszíneken ebédelünk, én néhány társammal a strandi büfét és annak palacsintakínálatát részesítem előnyben.

Ebéd után nem sokkal máris a strandra készülünk, úszni és szusszanni egyet. Ezen a napon nagyon meleg van, nagyon vágyok a langyos vízre. Meg is kapom. Ekkorra már pontosan tudjuk az esti csapatverseny beosztását és már bőven megy az erőfitogtatás, a társak demoralizálása, és mindenki pontosan tudja, milyen kőkemény úszóedzésre van még szükség az ellenfélnek ahhoz, hogy kellőképp leamortizálja magát estére :)
Ebben a hangulatban úszunk nagyon laza-jólesőeket, én személy szerint 800 m-t, szigorúan csak mellben, 200 m-enként pihikkel. Süt a nap, isteni a víz, bár elég sokan vannak a medencében, nem egyszerű úszni, de ennyit bárhol, bármikor.
Kicsit napozunk, illetve a meleg vízben lazítunk, és élvezzük a hangulatot.

Este 7 órára van meghirdetve a csapat-váltó verseny, ami egyfajta résztáv edzésként lebeg a fejünk felett, amikor az előző napi vicces edzés és a mai hosszúfutás után, minden lépést komolyan meg kell fontolni. De a társaság nagyon kompetitiv, van, aki azt is megfigyeli, hogy neki és társainak, alkalmanként 53 centivel távolabb kell futni, és azért ez 20 váltásnál mennyi már...
A feladat egy kirakó kirakása, ámde a darabkák párszáz méterrel arrébb egy marha meredek emelkedő közepén és tetején találhatóak. Taktikázni kell, kinek, melyiket érdemes elhozni, melyikért mikor megyünk. A feladatot nehezíti, hogy egy üveg bort is illendő volna meginni a csapatnak, mire a kép kirakódik. Hamarosan kiderül, hogy az Alkonyat/Napfogyatkozás két főszereplője van a kirakandó képen, és bár eddig is hajtottam a csapatért, de ezután aztán pláne. :) A versenyhangulatot rajtunk kívül a közelben kempingező gyerekek is biztosították folyamatos buzdításukkal :) A mi csapatunk végül a bronzérmet szerezte meg, de az, hogy nem ment jobban, cseppet sem csorbította a játék élményértékét, és az is csak utólag esett le, hogy egyfajta hegyi résztávot nyomtunk itt most le ezalatt a közel egy óra alatt, míg játszottunk :))

Fél órával később ünnepélyes eredményhirdetés, éremosztás a frissítésben segítő gyerekeknek, a versenyző játékosoknak, köszönet Tiának a frissítésért, Lacinak az edzésekért, utolsó közös fotók készülnek, végül pedig cseha vezetésével zöldséges csirkeragu fő a bográcsban, miközben a többiek beszélgetnek a környéken.
A gyorsan elkészülő vacsi után Eftomi vezetésével karaoke illetve kártyaparti veszi kezdetét, de én inkább gyors' összepakolok, és beájulok az ágyba nem sokkal éjfél előtt. 

Utolsó nap

Reggel már nem jut sok mindenre idő. Csak egy gyors pakolászás, egy menza-light reggelire (light joghurttal és light margarinnal :), és rövid búcsúzkodásra.
Sajnáltam, hogy vége, mert sok klassz sporttársat ismertem meg, kellemes napokat töltöttem el, igényes, de mégis kicsit gyerekkorom táboraira emlékeztető környezetben, és nem voltam egyedül azzal, hogy mennyire jó is volt úgy eltölteni néhány napot, hogy az edzések alatt nem arra koncentráltunk, mi vár ránk, ha hazamegyünk, hanem ezt a pár napot csak az edzésekkel tölthettük. Kellene pár ilyen nap minden évben.
Engem a Gépház hozott el a fővárosig (örök hála érte!!!), ahol el tudtam még érni egy olyan IC-t, amivel végül a tervezettnél 3 órával korábban, koradélutánra hazaértem.
Klassz élmény volt, örülök, hogy elmentem!!
És köszönöm mindenkinek, akinek szerepe volt abban, hogy jól érezzem magam!!