Tegnapról: 

Zoli ma (is) egy futásra invitáló levélkével lepte meg a társaságot. 6-8 kilit ígért, laza futást, és este fél 7 utáni kezdést. Mivel ez 3-ból 3 olyan paraméter volt, ami szimpatizált, továbbá az időjárás is emberbarátivá alakult mára, pihi ide vagy oda, nem tudtam ellenállni.
Aztán az is kiderült, hogy V42 is megígérte Juniornak, hogy együtt futhat a csapattal, mert az olyan klassz dolog :-) Ettől megnyugodtam kissé, mert V42, ha más kedvéért nem is, a fiáért csak tud lassan futni :-)

Aztán kiértem 7-re a Kavicshoz, már csak egyvalaki hiányzott feleségével együtt. Vajon ki is? :) Nyilván ezúttal is Zoli volt a legutolsó, aki befutott. Így ezúttal hatosban vágtunk neki a V42 által vázolt 7 kilis útvonalnak. Zömében Tisza-part, meg keresztülfutottunk a Ligeten is. Lassan kezdtünk. Andris állítólag egyvalamit megtanult tőlem a hétvégén, hogy lassan kell kezdeni. (öööö, hányszor is futottam el verseny vagy résztáv elejét? izé...) Anikóval mi haladtunk az élen, diktáltuk a tempót. Mellettünk a kis Andris csacsogott baromi lelkesen. Tök örült a szép új órájának, és arról bszélt, miket is akar majd futni. Apjára ütött a gyerek, az általam említett 3,6 km-től nem villanyozódott fel, de alig várja a siófoki váltót V42-vel, ahol 10,5 km-t teljesíthet. Közben átértünk Újszegedre, V42 kicsit előrébb került, Andris viszont empatikusan ott maradt velünk hátrébb, ha már mi ilyen lassúak vagyunk, ne legyünk elkeseredve :) Közben persze továbbra is nyomta a sódert. A másik hídon visszafelé megint mi kerültünk előre Anikóval, V42 megérezhette, milyen is hátul tölteni az időt. Aztán végighaladtunk a Tisza-parton, ekkor azért kisebb mélypont következett be, de hajszálnyi lassítás után Andris újra felélénkült, és az utsó km sem okozott neki kihívást. Sőt. A végére még egy sprint is belefért. Mindezenközben persze mi csapatszinten szerveztük a kajálós-fényképnézegetős partit, meg a jövő évi futócélokat. Szóval hasznos és nagyon kellemes (amúgy kb. 6:23-as tempójú) kis futás volt a mai szegedi szekciós futásunk is :-))