Akartam írni még tegnap beszámolót, de inkább fél 11-kor bezuhantam az ágyba, és aludtam többé-kevsbé folyamatosan 11 órát. Jólesett :)

Szóval a versenyről. Kicsit részletesebben, mint a Topikon.
Szokás szerint indult reggel a Csapat. Ezúttal 7-en voltunk: V42 (6 óra), Zoli, Hgabo (50-50 kili), Bi, Robi, V42 Junior és én (Szegedi Szekció váltó, Bi ment 2 szakaszt). V42 Juniorról annyit érdemes tudni, hogy V42 kisfia, 5. osztályos, szaladgált már 7-8 kiliket versenyen, ügyesen, az utóbbi időben viszont nem nagyon futott, gyakorlatilag egy hét alatt készült fel a versenyre, és itt élete első 10 km-ét futotta!

Érkezés, rajtszámok, lassan megjöttek a többiek is, csak a a csapatfőnök Kivi késett :) Öltözködés, készülődés, majd a kipakolás. Az FB tábor is, meg a Szegedi szekció is külön frissítő asztallal meg kempingszékekkel készült, olykor-olykor tiszta piknik-hangulat volt.

Én a Szegedi Szekció váltóban első váltótag voltam. Indulás előtt kb. 2 perccel jöttem rá, hogy nincs meg a váltószalagom. Végül a probléma megoldódott, a levetett cuccaim között megtalálták Bi-ék, a 2. körben ide is adták. Miután kiszóltam váltószalag ügyben, a mezőny elszaladt, én meg nem győztem utólérni őket. Az volt az elképzelésem, hogy Zolihoz meg Gabóhoz csatlakozok be, hisz ha ők kb. 5 perces tempójú maratont futottak 3 hete, akkor lesz eszük, és 5:10-20 körül indulnak el. Aztán az első körben (kb. 5 perces kilikkel abszolválva) nem bírtam beérni őket. Ja, hogy ők 4:45-ben futottak??? Brutál. Tudtam, hogy megborulás lesz a vége, hogy 30-ig elmennek így, aztán jön a tömény szenvedés. De a srácokat húzta a lelkesedés, és nem is akartak lassítani V42 tempójából. Így tettek meg 10 kört...
Közben én zömében Elmmel futottam, beszélgettünk, olyan 5:15 tempót menvén. Jó volt végre úgy szaladni, hogy tényleg jól esett, nem rohantam, mégis haladtam, gyorsan teltek a körök. Végül 52 perc alatt teljesítettem az első 10-est, csupa jó érzéssel magamban. Hurrá. Nagyjából egyszerre váltottunk az FB I. első emberével, úgyhogy épp egy szakasznyi időm volt pihenni. Átvettem a másik felsőt, felöltöztem, szurkoltam, frissítettem, dumáltam az FB frissítőasztal táborával, pihengettem, na meg fáztam. Eközben a srácok (V42, Zoli, Gabó) szétszakadtak, V42 robotolt tovább, Zoliék lassítottak.

Amatőr kényelmesen hozta a szakaszát, naná, hisz egy fiatal szőke hölggyel futott (ja, innen a nap egyik tuti beszólása; hazafelé a kocsiban: ...Én eddig azt hittem, Tüdő férfi, de ma láttam, hogy egy tökjó nő. A jövőben szerintem nekünk is el kéne járni a Tüdő féle tésztapartykra :-) Aztán váltottam én. Ezt a szakaszt, ha lehet, még kényelmesebben teljesítettem (végül 53:30 lett). Bi is a csapatunk 3. szakaszában volt, de előrébb, mint az FB váltó, tökjó formában kb. 5 perces kilikkel rótta a köröket!!! Öröm volt nézni a feltámadását, meg még azt is, hogy esélyem nem volt elmenni vele, mikor beért, majd gyorsvonatként robogott tovább. :) Időközben szétszakadt Zoli és Gabó is, Zolinak begörcsölt a gyomra, innen már küzdés volt neki végig. De tudtam, Zoli jó küzdő!! Aztán V42 is elkezdett szétcsúszni, be-becsatlakozott hozzám, és feladásról beszélt. Megpróbáltam meggyőzni arról, hogy nem ezért jött ide, hogy hiába voltak már máskor is nehézségei le szokta győzni őket. Miközben persze én is tudtam, hogy nekem is milyen rossz, amikor már szenvedek :( Mit lehet ilyenkor tenni? Nagy ötletem nem volt, csak javasoltam, hogy lassítson, lazítson, hátha elmúlik a probléma... Amikor én végeztem ezzel a szakasszal, kiállt V42 is, de ekkor még "visszaterelgettük" a pályára. Hogy adjon még egy kör esélyt magának.

Én közben elkezdtem V42 Junior-Andrist melengetni, mert eddigre teljesen széjjel fagyott. Melengettem a kezét, meg elvittem melegíteni, kocogtunk pár percet futottunk 1-2 sprintet, amire elkezdett olvadozni. Amúgy aranyos volt a srác, és mindvégig lelkes. Amúgymeg már-már profi stílusban állt a dolgokhoz. Robi időközben gyorsan lezavarta a maga szakaszát, annak rendje és módja szerint ment, mint a gép :) Egy idő után odaálltunk Andrissal a váltáshoz, és leváltottuk Robit. Ő amúgy még simán ment volna tovább egy körre ("na nem, mintha annyira tartalékoltam volna, de én aszittem, még van mégegy" :) Elmentem a kissráccal egy körre, hogy ne rohanja el az elejét. Ügyesen futott, félek, a lelkesedés elhúzta volna, én viszont jól belassítottam :)) 2. körben apja futott vele, én eddigre kezdtem éhes lenni, viszont itt már látszott, hogy a srácok: Zoli és Gabó is kezdenek szétcsúszni. A Gabó baromira helyén volt fejben, ő egy racionális ember, ő azért jött oda, hogy 50-est fusson, és őt ebben senki és semmi nem akadályozza meg. :) Zoli viszont érzelmesebb alkat, szereti jól érezni magát, és ez már nem az a pillanat volt. Láttam, hogy kész a csávó, úgyhogy futottam vele egy kört. Szépen lazán mentünk, Zoliban kivételesen nem dübörgött az az erő, ami oly jellemző rá. De ment, ment ő is kitartóan és sziklszilárdan, ha már elhatározta, eljött, nem áll ki. Próbáltam szórakoztatni, miként ő teszi velünk edzéseken :), ettől felvidult. Próbáltam dumálni hozzá, hogy addig is gyorsabban telik tán az idő számára (persze tudtam, ő nem az a befelé fordulós alkat). Mikor végére értünk a körnek, előre szaladtam, hogy megkérdezzem, hanyadik körnél áll pontosan, mert eléggé szét volt csúszva a számolással is. Ekkor derült ki, hogy Zoli köreit NEM SZÁMOLTA SENKI. Ez a Zolit persze még jobban elkeserítette, hogy eljött ide 50-est futni, és a rendezőséget ase érdekli, mennyit fut... :( Aztán a bázison ott volt Gabó, kiderült, hogy ő tart 42k-nál, akkor Zoli -egy kör hátránnyal- 40-nél. (az volt a rossz, hogy már előzőleg is ezt hittük...) Gabó is kivolt ekkor, felajánlottam magam oda is egy körre, jól esett neki. A kör végére ő össze is szedte magát, már-már 5:20-30 körül futott. Eközben Andris is kitartóan rótta a köröket, V42 megpróbált még futni vele, egyre kevesebb sikerrel. Ekkor már tudtam, hogyha a fiával nem tud futni (amit pedig minden bizonnyal nagyon szívesen tett volna), akkor magáért sem fog már visszaállni. És ez így is történt. :( Aztán beértem a Gabó féle körről, lassan érkezett Andris, behozván a váltót a célba, ő maga pedig kicsit órán kívüli 10km-t futva. Klassz volt látni apa-fia közös örömét. Meg azt, hogy Andris, aki a versenyig semmit nem evett, hogy nekiállt azonnal a paprikás-szalámis-szendvicseknek :) Aztán megint beálltam Zolihoz, akkor már neki is közel volt a cél, az utolsó előtti körében tartott. Tökjó volt, hogy sokan bíztattak még ekkor is, pedig ekkor már nem magamért futottam. Meg pl. Chino beszólása: Anita, neked még nem volt elég? :)) Végső soron ily módon összesen 28 km-t futottam, így elég volt. Épp annyit mentem, amennyi épp elég volt, és én pontosan tudom, hogy itt szokott elkezdeni fájni.

Mire beértem, célbaért Gabó (4:23), majd Zoli már egyedül tette meg az uccsó körét, addig mi elpakoltunk az asztalról. Végül beért Zoli is (4:45), még végigjárta a frissítőasztalokat, belakmározott, és indultunk vissza a kocsihoz, mert hideg is volt, eddigre elkezdett esni valami havas-esős szutyok, illetve elkezdett mozgolódni a rendőrség, több rendőrautó zúdult végig a Városliget központi sétányán, illetve láttunk vízágyút is élőben. (hálisten nem működni)
Hazaúton még McDonald's, a kocsiban pedig tervezgetés, tanúságok levonása, és a szokásos jó hangulatú csevegés zajlott. Klassz kis nap volt, én jól éreztem magam! :)