Már megint végtelenül keveset futok. Pedig nyár van. Vagy épp azért??
Mindenesetre júliusban alig volt több, mint 80 km-em, asszem tán 8 futásból. Na, mindegy, inkább nem elemzek, nem tesz jót az egészségemnek :)
Viszont szept. 6-án NIKE. Félmaraton. Forever. A Verseny, amit nem tudok, és nem akarok kihagyni. Viszont benne zsong a fejemben, hogy ahhoz viszont futni "kell". Mert egy félmaraton már nem annyira mókás, ha a végefelé a futás okozta öröm helyett már csak a túlélés ösztöne hajt. Pedig mindig ez van a végére. Legfeljebb más hozzá a tempó...
A múlt hét majdnem egy az egyben kimaradt, de tegnap már kihúzott a szív. Meg valljuk be, nem is csináltam tegnap semmit, maximum élveztem, hogy itthon van légkondi, majd mikor rájöttem, hogy így benn hideg van, látványosan kivonultam pacsalni a medencében, olvasni meg napozni. Élveztem. :)
Noha még este negyed 8-kor, mikor indultam, se volt hűvösebb 30 foknál, de nagyon elszánt voltam. Örültem a remek ötletemnek, miszerint a "bemelgítő-levezetős" körömön futok 3-at. Azt az útvonalat még fénykoromban találtam, akkor, amikor még olyan edzéseket is csináltam, amihez be kell melegíteni és le kell vezetni. Noha ez mára elmúlt, a kör viszont maradt... kihasználatlanul... Pedig kb. 2,25km.
Az első kör csak lazán ment. 13:27 lett tán a vége. Jó kis 6 perces. Hamar végigértem, ez fejben jó volt, a 3 kör se tűnt túl soknak. Az első kör után - noha azon nehezen tudtam túltenni magam, hogy vajon micsinál egy bernáthegyi a háztetőn??? és egyáltalán biztos-e, hogy nem tud lejönni onnan?? - szóval az első kör után az jutott eszembe, hogy akár fokozhatnék is ezen a tempón. Elvégre is, ez a futás nevű dolog egész jó. Még akkor is, ha olyan régen csináltam utoljára, hogy ennyi idő alatt ezt el is felejtettem. Ekkor tehát egy hajszállal belegyorsítottam, de tényleg csak egy hajszállal, ugyanis az életösztön ezen a ponton még nagyobb volt bennem, mint az adrenalin utáni vágy. Azért inni megálltam egyet. Mondjuk aszittem, kibírom a 7 kilit víz nélkül, de sebaj. Pedig nem volt jó ötlet: úgy szúrt tőle az oldalam, hogy el is ment a kedvem a további fokozódástól.
Aztán lemeccseltem magammal, hogy hagyom magam párszáz méteren át, hogy helyreálljak, és ha a saroknál már újra életképesnek érzem magam, akkor még jobban belehúzok. És igen. Életképes voltam, meg a háztetős kutya azért extra motivációt is biztosított. Egész jól végigmentem így a körön 11:43 alatt, ami 5:12-es tempó. És egész jó volt.
Mondjuk megállni is. Bejöttem, hátramentem a medencéhez, ledobáltam magamról a legfeleslegesebbnek ítélt ruhadarabokat, és majdnem fejjel előre érkeztem a medencébe. Isssteni volt. Akkor ott, nyakig a hűvös vízben, egy kicsit úgy éreztem, mégiscsak van értelme az életnek :DD
Aztán tegnap este is, meg még ma is kellemesen zsibbadtak a lábaim. Nemegész 7 kilitől. Hát, így múlik el a világ dicsősége :D
Azért arra gondoltam, a héten futok még kettőt. Mindkettőbe kéne tempós szakaszokat pakolni. Ha lesz kedvem persze. Meg úszás is van tervbe véve, konkrétan az is kettő.
Aztán a jövő hét megint szét fog csúszni, mert más dolgom lesz. De utána még mindig van 3 hetem. Kíváncsi vagyok, mit tudok majd kihozni belőle a NIKE-n. Asszem, akármit is: meglepetés lesz :o) Ilyen abszolút rapszódikus edzés-rendszer mellett mondjuk nem is csoda :) De azért jó lesz. Tudom.