Egy hete futottam utoljára. Egyrészt a múlt héten beköszöntő kánikula, majd a csütörtök esti családi program, majd a hétvégi nyaralás okán kimaradtak az edzések. Túrázni ugyan túráztunk Tesóval, de futás nem volt. Úszás is csak még valamikor kedden tán...
Szóval egy hete futottam utoljára, és ma azt vettem észre, hogy van kedvem futni. Úgy igazán. Nem csak besuvasztandó program a futás az életemben, hanem futni akartam. Úgyhogy mentem.
Laza 10-est terveztem, két Kertváros kört, amit nem is szeretek igazán, mert olyan sokszor futom, hogy néha már uncsi. De mentem, és jó volt. És vittek a lábaim, lazán, kipihenten, és kedvem volt gyorsítani. Ritka élmény az ilyen, amikor nem tervezetten nyomom, hanem csak megyek, mint egy kiscsikó, akit végre kiengedtek a karámból. Jó volt. Ritka jó. Ezért édemes ezt csinálni.
Odáig fajult a helyzet, hogy a második kör tempója majdnem 5 perces lett, és a hazafelé tartó egyre gyorsuló szakaszon még kigondoltam a holnapi edzést is. Pedig eredetileg holnap nem terveztem edzeni. De ha úgy alakul a délutáni programom, hogy belefér, akkor kinézek még a pályára. Mert futni jó :)