Végre. Mostmáraztán végképp nem mondhatom, hogy nincs időm mozogni, mert van. Az idő is remek többé-kevésbé (csak győzze követni az ember :), úgyhogy már igazán nem sok minden akadályoz meg abban, hogy végre csináljak egy sportos hetet.
És eddig még jó is vagyok: csütörtök van, és mindennap volt mozgás.
Hétfőn csak egy Tisza-parti kocogás volt a záróértekezlet után, kedden viszont jót szórakoztak velem az elemek.
Hétfőn csak egy Tisza-parti kocogás volt a záróértekezlet után, kedden viszont jót szórakoztak velem az elemek.
Eredetileg úszást terveztem, ám borult volt az ég. Jó, akkor legyen inkább aznap futás, gondoltam ki rugalmasan és kreatívan, ááám mégis kisütött a nap. Összepakoltam az úszócuccom mégis, erre ismét beborult. Vasalgattam egy kicsit, de abszolút döntésképtelen voltam. Nagynehezen végül a futás mellett döntöttem, bár még elindulás után is majdnem visszafordultam, mert iszonyú fülledt volt az idő.
Végül nem szivattam magam tovább, nekivágtam a ligetnek, hogy ott 12×1p/1p fartleket fussak. A fák alatt eleve árnyék van, de mire kiértem, ismét elborult, sőt, a 2. köben esett pár csepp eső, amitől azonban nem riadtam meg, és kitartóan folytattam az edzést. Nemhiába, félkörön belül elállt. Azért az idő borult maradt, és fülledt, de én élveztem az edzést. 1 perc gyors, 1 perc laza jó változatos, és még hasznos is :) Azért az is hasznos volt, hogy a gördeszkapályára bementem inni. Kellett :o)
Hazafelé úton végül feltámadt a szél, és majd' lefújt a hídról, de nagyon jól esett egy kis levegő. Hazajöttem, letusoltam, és perceken belül esni is kezdett. Morci is lettem volna, ha úszni megyek.
Szerdán azonban már ebben sem gátolt meg semmi. Mondjuk melepett, hogy az uszodabelépő (is) drágult 50 Ft-tal, de mindegy. Úszni kell, mert úszni jó. Most is jó volt, csak egyre nagyobb tömegek lettek a sávomban, de most már ez sem zavar meg abban, hogy végigússzak egy 50-est gyorsban. 50 m-en már elég stabilan, magabiztosan megy, de az utolsótól eltekintve még nem éreztem azt, hogy visszafordulva is tudnám folytatni, erőlködni meg fuldokolni meg nagyon nem akartam. De végül megint lement egy egybe 100-as is, örült a kis fejem :o)))
Napoztam még egy kicsit, hogy legyen egy kis színem, meg bámultam a kristálytiszta vízen a napsugarak csillogását, majd hazajöttem.
Mára futás volt ismét a menü. Eredetileg Holt-Maros körben gondolkodtam, de eszembe jutott, hogy az Árvizi emlkémű + Tápéi kanyar fantázianevű körön marha rég voltam. Úgyhogy az lett ma a befutó. Aszittem, fáradt leszek, mert végigtakarítottam előtte a lakást meg egy hete majd mindenfelé gyalog járok, meg még mozgok is mindennap, de nem. Jó volt a futás. Mondjuk meglepett, hogy összefutottam a Tisza-parton az ex-tesitanárommal, de remélem, büszke rá, hogy honnan, hova jutottam. Ha valaki, ő aztán tudja...
Különösképp jól esett a tápéi vidékies utcácskákon kocogni, az egyre enyhülő melegben. Örülök, hogy végül ezt választottam...
Tervek szerint holnap ismét úszás, és vasárnap lenne egy hosszabb, vagyis úgy 15 kili, de hetek óta ezen száll el a futós hetem, hát meglátjuk, mi lesz. Otthonra sincsenek túl nagy illúzióim, az nekem túl lustulós légkör, de azért majd igyekszem mozogni. Épp, amennyi jól esik :)))