No. Hát, a márciuson túl, és elég vegyes érzéseim vannak.

A február közepétől március közepétől tartó rész az építkezésről szólt (az azt követő időszak pedig a szétcsúszásról :))). Mindenesetre eleinte többnyire tartani bírtam a heti 3 futást és a hétvégi hosszúk és szépen növekedtek, úgymint: 15-18-23-27 km. Remek. Ezen a ponton még örültem magamnak, meg nagy terveim is voltak, aztán többminden közbeszólt.

Egyrészről az időjárás: mikor elkezdtem végre rendesebben edzeni, azt gondoltam, hogy azt az egy-két hetet, ami a télből visszavan, még kihúzom, és bár a kemény hidegek elmúltak, olyan igazán tavasz csak nem akart jönni. Az egész március hűvös, esős, szeles volt, mikor milyen. Minden héten elhatároztam, hogy na, majd szerdán elkezdek gyorsítani, de sose volt olyan idő, hogy érdemes legyen belekezdeni.

Másrészről a meló: Amikor végre lett volna kedvem kimenni futni esetleg hétfőn vagy csütörtökön, akkor közbejött egy magánóra vagy elfáradtam az egész heti hajtástól, meg még mindig elég sötét volt ahhoz, hogy kimenjek. Namajdtalán áprilisban. Végre legalább sötét nem lesz :o) Meló az lesz viszont. Nem is kevés...

Harmadrészt pedig, hogy megtaláltam egy gyulai félmaraton kiírását, ami a Terep50 másnapján van, és töksok kedvem lenne hozzá. De ezt most nem is kommentálnám tovább, mert ezügyben valszeg a verseny(ek) hetében döntök majd... Meglátjuk...

Mindenesetre azért túl vagyok két, egészen vállalható hónapon. Már futásilag.

Mert úszásilag csak egy edzés jött össze, ami édeskevés, de nem tudok jobban szétszakadni. Ma éjszaka pl. azt álmodtam, hogy úszok, hogy bemegyek a medencébe, és elhatározom, hogy megpróbálok túllépni gyorsban az 50-en, és úszni, míg bírok, gyorsban. Dehát a mai nap az egyetlen munkaszüneti nap a héten, ráadásul ez is 23 órás. Szép... De majd a tavaszi szünetben úszok is. Becsszó :))