Na, nem a saját anyukámról van most szó, hanem Hgabo nagymamájáról.
3 hét múlva futunk maratont, épp ideje volt valami hosszút futni. Gabó meg felvetette, hogy ő kikocog a Bordány melletti tanyára, ami olyan 18,5 km-re van. Aztán többen csatlakoztunk, így ott volt Zoli és Bi, illetve Robi bringával meg hátizsákkal, ahova a frissítőket pakoltuk.
8:00-kor volt a találka, ezúttal nem a jó öreg kavicsnál, hanem 500 m-rel arrébb a Víztorony téren. A reggel csípős, hűvös és csöndes volt. Idén ősszel nem először volt BBp feelingem, bár tudtam, annál azért melegebb lesz. De a hűvös reggel, az őszillat, a hosszú csapatos futás, és a rozsdabarna falevelek a bringaúton mind-mind a BBp-t idézték. Szóval az előjelek jók voltak. Meg az is, hogy új útvonal volt, nekem olyan 4 kilitől teljesen ismeretlen (jó, jártam már arra busszal, de én igazán akkor érzékelem a környezetet, ha futok...)
Jólesően kocogtunk, úgy 2 kilinél csatlakozott Bi. Kellemes, beszélgetős tempót választottunk, illetve választottam én, mert odaúton a srácok engem küldtek előre, hogy diktáljam a tempót. Nem nyírtam őket :-) Olyan 5:40-50 körül mehettünk, jólesően. Ami jól sikerült még (bár mi nem?? :) az a frissítés. Nyáron, amikor meleg volt, kitapasztaltam, hogy a csoki helyett jobb a sima háztartási keksz, nyilván mert nem olvad, másrsézt meg annyira töményen édes. Most kombináltam a kettőt, és nagyon bejött. Nem volt éhségérzetem egy percig se, de azt se éreztem, hogy tele lenne a hasam, vagy lötyög benne a víz. És végig simán bírtam futni, izomfájdalom, meg nagyobb küzdés nélkül.
Frissítettünk úgy 6 kili körül, majd 11,5-nél (eddig volt bringaút) majd innen már nem álltunk meg a 18,7-8 körül lévő tanyasi házig. Igaz itt már az úton mentünk, egy sorban, én diktáltam továbbra is a tempót :), de innen hosszú volt, és egyenes, és fejben se könnyű. Azért oldottuk a nehézségeket, jó kis beszélgetésekkel. :)))
Nettó 1:46 óra alatt értünk ki, és itt frissítettünk, és Gabó nagymamájánál és nagynénjééknél töltöttünk kicsit több, mint negyedórát. Mondjuk nekem fejben ez a kis pihi is jól esett. Meg nagyon tetszett ez a tanyasi hangulat a csenddel, kutyákkal, lóval, kerti paddal.
Pihi után vissza. A frissítést megint ugyanazon a két ponton oldottuk meg, nagyjából elég is volt. Robi mindvégig segítőkészen rohangált a bringával hol müzliszeletet hozott a boltból, hogy hideg vizet a kútból, hol előre ment, hol pedig hátul maradt. Velem, mint utolsóval, mert visszafelé a srácok azért tolták neki jobban, és próbáltam Hgaboval tartani a tempót, ez jó darabig ment is. Az uccsó 3-3,5-en már nem, de így is nagy átlagot mentem... Zoli csinálta a műsort, mint mindig, és folyton előreszaladt, mikor kivel. Ha nem láttam volna tegnap Gyálaréten (12 db átlag 4:30-ban elkövetett kili után), akkor felmerülne bennem: ő sose fárad el?? :)
De egyébiránt a visszaút kicsit gyorsabban telt, gyorsabban is haladtunk, meg talán hasznos volt, hogy reggel a "milyen sokáig futunk?" kapcsolót a fejembe "nagyon sokáig"-ra állítottam :) Így aztán csak az uccsó két kilin nyűgösködtem, hogy mikor-érünk-már-haza???, de fizikailag még ekkor is simán bírtam az 5:40 körüli tempót. Sőt, hagytam, hogy Zoli rábeszéljen, hogy még kocogjak el hazáig, elkísérnek, így ma 38 km került a zsákba, nettó 3:32:30 alatt. Mondjuk frissítés ebben nincs.
Mindazonáltal jó jel, hogy mind fejben, mind fizikailag sima ügy volt, és innen már nem sok a maraton (amit azért lazára tervezek), és talán ma az ötvenes is ment volna. Meg az is jó, hogy azért a héten 4 futásból csak összehoztam 73 km-t, és ilyen már elég rég nem történt velem. Úgyhogy kerek a világ, és szép az ősz :))