Hát, ez van. A köbön.
És nem tudom, miért, és mit tegyek ellene.
Pedig itt a nyár, az a bizonyos hosszú és forró. És még most elviselhető is.
De valami nem jó. Nem tudom, mi. Nem megy.
Pedig nem adom fel, mozgok. Futottam a héten 3-szor, meg úsztam kétszer, és nem-nem-nem és nem jön az adrenalin-endorfin.
Kellene új futóterep, az világos, de innen csak úgy tudok elindulni, ha kimegyek a pusztába (tökegyedül nemvicces), vagy átvágok a városon. Városban futni sem vicces. Szeged más, a Tisza-part ott kölcsönöz egyfajta vonzerőt, ott könnyebb elindulni.
És az a baj, hogy ez a kedvtelenség, kilátástalanság még általános is, nemcsak a mozgásra hat ki. És tök tanácstalan vagyok. Régóta először...