Szóval itt van a rövid-pörgős versenyek ideje :)

Mondjuk a tavasz nemtom hova tűnt ma reggelre, de hideg morcos párás idő lett, brrr. Mondjuk elég elszánt lehettem, vagycsak kivitt a robotpilóta, de igazán komolyan egy percig se gondoltam arra, hogy nem kéne futni. Elvégre is, ha házhoz jön a verseny...

Zolival és egy haverjával Balázzsal kocogtunk ki ezúttal, laza-jólesős, beszélgetősen. Hamar levettem a széldzsekit, de mikor megálltunk kinn a Dóm téren, már jól jött. Neveztünk, és próbáltunk megfelelő pólót szerezni. Az mondjuk nagy ötlet volt, hogy nemcsak egyféle sablonkék póló volt, hanem az olimpiai ötkarika színei: kék-zöld-sárga-piros-fekete, de első körben se pirosból, se feketéből nem tudtak emberbarát méretűt adni, úgyhogy beértem egy piros hálóinggel. Aztán persze nyilván addig forszíroztam a témát, hogy Zilaci segítségével azonnal adtak fekete gyerekméretet (azért az is a rövidgatyim aljáig ér), de ez már legalább a hordható kategóriába tartozik, úgyhogy innen tudtam, az én napomat elrontani nem lehet :o)

Aztán versenyeztünk is. Pofátlanul beálltunk úgy a 20. sor magasságába, mondjuk továbbra sem értem, miért nincs valami futók/gyerekek elválasztás. Jó persze itt nem a verseny a lényeg, de oly ritkán van lehetőségem 3,4 kilin kinyírni magamat, és így az eleje elég kemény szlalomozás :) Meg persze a elit-részlegbe nem állnék, oda nem vagyok való.
Azért a Kárászon már-már lehetett futni. Csak azt nem éreztem, hogy kellene is nekem gyorsan, úgyhogy ezen a ponton még nem nyírtam magam. Tartalékolni kell az elején, na. Így is 4:14-nél ért az 1 kili, meg 6:26-nál a kettő. Hehe. Szóval az inkább másfél volt. Időközben láttam Gabót, ő elhúzott, Gábor a hátsóm méltatásával előzött meg (jó végülis mégcsak nem is méltatta, csak aszonta, milyen ismerős), én meg futottam-futottam a rakparton. Gondoltam, itt már lehet futni, hely van bőven, meg még erőm is. Ja-ja, az emelkedőig. Onnan már megint a túlélésre játszottam :), de azért 14:52-re be is értem. Azon a ponton nem voltam túl mobil, de valahogy eljutottam a csoki-víz osztásig, Ott már akár örülni is tudtam a 6-8 mp-es egyéni csúcsomnak, annak persze nem, hogy már megint szerte-futottam magam.

A srácok ott voltak egykupacban, aztán a téren is gyűltek az ismerősök, megmegint odaálltam szurkolni a végének, ez mondjuk szociológialag mindig tanulságos. :) A srácok elhúztak még futni, én megvártam a Gabó-családot, meg még éltem kis társadalmi életet, és 11 körül hazadöcögtem a szemerkélő esőben.
Úgyhogy rossz idő ide vagy oda, azért összefutottam közel 10 kilit, benne egy egyéni csúccsal, meg még pólót is szereztem. Kell ennél több egy átlagos szombat délelőttön? :)