:-))
Végre itt a tavasz, és végre-végre hosszú hetek óta először végigedzettem egy hetet, és jó volt!
Huh, ezért a tavaszért nagyon meg kellett küzdeni. Én meg persze nem küzdöttem, kivártam. Ez van. Ezért nem lesznek nekem soha naaaagy eredményeim, de ezért nem is azért csinálom.
Visszapörgettem az edzésnaplómat, és tudom, hol romlott el. Február 9-én az 5-kilis felmérőn. Az ott és akkor sok(k) volt. Nagyon sok. Nem baj. Az élet tett róla, hogy ne legyek olyan "magasan", mert még megijedek tőle :))
Szóval tetszett ez a végigedzett hét, és még a B-tervemhez se kellett nyúlni. Persze jó volt a hétfői húsvét, jó, akkor már úgy éreztem, menni KELL, de igazából még nem esett jól.
A keddi társasági élet igen, aztán mikor szerdán pihit adtam magamnak, azt hittem, kezdődik előröl. Mellesleg csütörtökön a hosszú értekezlet után, ha akkor se megyek ki, megint kezdődik. Szinte menekültem Zolihoz, akivel az ő két gyors köre után döcögtem egy laza 7-est.
Pénteken meg ma már próbáltam valami "minőségit" is csinálni.
A pénteki nemmondom, nem úgy ment mint vártam, de miért várom minden tavasszal, hogy ott lehet folytatni, ahol tavaly nyáron abbahagytam? És miért várom mindezt egy ellógott 5 hét után? Nem értem. De mindegy is. Küzdősek voltak az 500-ak, és elég gáz, mikor az ember harcol egy 500-ért, és látja, hogy 2:15. Na, persze ettől nagyobb bajom sosene legyen! :) Azért csak összevakartam a végére egy 2:05-öt, persze közben rohangáló gyerekeket, bringásokat meg görkorisokat kerülgettem.
Ma valami hosszabbacskát akartam, de nem csak a sablon tegyük-egymás-után-a-lábainkat órákon keresztül, hanem kicsit közepesebb jellegűt. 3k+2k+1k. Ez azért még közte kilis pihikkel, meg oda meg vissza kerülőúton (éljen a Tisza-part!) jónak látszott, de megbeszéltem magammal, hogy a korábbi (tavalyi) hasonló edzéseimmel szemben most FEGYELMEZETTEN fogom csinálni. Na, ja. Ahogy Móricka elképzeli. Az első 3000-en még élt bennem az önvédelem, végülis hosszú edzés ez vagy miaszösz, egész jól alakultak az ötpercesek. A leggyorsabb tán 4:52 volt, de az az én tempóérzékemmel még belefér. Csak beszúrt az oldalam. Hogy ne rontsam el a feelinget, hagytam magam pár percet sétálni, hogy elmúljon, utána indultam csak a laza körre. A 2000-rel az volt a baj, hogy az meg lassabban indult, mint terveztem. 4:44-5 körül tán. Aszittem, nem megy ez nekem, ahogy pénteken is küzdenem kellett, próbáltam most is. Túl jól sikerült, a második fele 4:30 körüli lett, ekkor már tudtam, hogy megküldöm az utolsó 1000-et. Mellesleg ezen a ponton minden OK is volt, fogtam, hogy csiripelnek a madarak, hogy tele a liget, mondjuk azt nehéz lett volna nem észrevenni, hisz folyvást szlalomoztam... Aztán jött az utolsó kör. Szinte éreztem a pillanatot, amikor átszakadt az adrenalin-endorfin gát (höh, ezt egyszer egy Csernus könyvben olvastam, hogy a hosszútávfutók azért tudnak sokáig futni, mert ez a izé átszakad, és az endorfin elnyomja a fájdalmat), aztán tudtam, hogy most már lehet tolni. Mondjuk onnan már csak 550 méter volt, és több ponton is tudtam még erősíteni, szóval igen, így tavasz elején frankó a 4:17. Elégedett vagyok :o)
Csak azzal nem, hogy a butácska kis fejemmel elindultam pénz nélkül, pedig ehettem volna egy fagyit a Palánkból, lesétáltam volna vele a Tisza-partra, és csak aztán folytattam volna az edzést. Mert megérdemeltem volna :o) De holnap majd pótolom az elmaradást. Úgyis "funkcionális" futásom lesz. :)