Na jó, beírom ide is, már úgyis régen írtam...
Szóval az elmúlt hetek nem úgy alakultak, ahogy terveztem.
A tavasz csak beköszönt február végén, majd a messzi távolból integetett, visszaküldvén maga után a hideget, szelet, esőt, néhol még a havat is. Szumma-szummárum, ettől nem lettem motivált.
Pedig jött a tavaszinak elnevezett szünet, gondoltam, majd sokat futok jól, aztán mégse.
Volt tán múlt csütörtökön egy felejthető 10-esem, lazán, aztán gondoltam, most már lehetne feladatosat edzeni. Hidegnek ugyan hideg van, de a naptár szerint jönnek a versenyek, tehát edzeni kell. Hogy miért arra van egy hosszabb levezetésem, azt most kihagynám (úgyse olvassa senki, úgyhogy nem kopipésztelem, pedig már leírtam egyszer, valahova). És eljutottam arra a pontra, hogy újra úgy éreztem ki KELL menni, mert futni jóóó, és tökjó edzéseket találtam ki magamnak.
Pl. péntekre csak egy sima laza 5-öst. Csakaztán inkább társadalmi életet éltem, így az érdeklődés hiányában elmaradt.
Szombatra piramis edzést gondoltam ki: szakadt az eső. Egész nap. Lassú-hosszú pihenkélés lett belőle otthon, olvasással, TV-nézéssel, családozással, haaaaj, de jó is volt, nem is tudom, mikor volt ilyen utoljára. És mikor lesz legközelebb.
Vasárnap már semmi nem mentett meg egy jó futástól, ekkorra 9 kilit terveztem 1 laza, 1 gyors stratégiával. Ebbe se megyek bele hosszan, a lényeg, hogy tükrözéses edzésmódszert alkalmaztam, így lett belőle 6. A lényeg, hogy mégsem dobtam fel a talpam a 4. (és egyben második gyors) kör után, de azért volt kis halálfélelmem, de sebaj. Kell az is néha. Mit nekem ultrafutás ahhoz, hogy kinyírjam magam. Tiszta időtakarékosság: én erre 20 perc alatt is képes vagyok. De tanultam belőle, úgymint fokozatosság, fokozatosság, fokozatosság.
Úgyhogy tegnap már 10 kilit is le bírtam futni a tavaszváró körön, csak úgy simán.
Ma pedig 14 kilire sikerült az adag. Azért jó volt újra a srácokkal (ezesetben Robival és Bi-vel) futni, gyorsabban szaladtak a percek, meg a Bi-féle fokozódó stratégiával a végére mi is 5:20 körül nyomtuk. És csak kicsit vágytam az árokpart után.
Nem, holnap nem lesz 18 kili (pedig az jönne a 6-10-14 után), csak valszeg egy töltelék 6-7k. És azt is kitaláltam, hogy lesz több, sokkal több ilyen pár kilis (3-6k) töltelékfutásom, és ki lehet röhögni, de ez a 3-6 kili csak egy félóra-40 perc, az azért mindig belefér, nyügi időben sem vészes, de sokkal több, mint a sok-sok semmi. De erőltetni ezt sem fogom, csak egy újabb ötlet, ami talán kivezet a napokig tartó punnyadásból, ami után folyton "újra kell kezdeni", építkezni, és amely során nem lehet gyorsat edzeni.
Mert jönnek a rövid, pörgős, tavaszi versenyek, sok-sok jókedvvel, napsütéssel, barátokkal, az esti edzések pedig remélem, most már napokon belül igazi tavasz-illattal.
Jajj-jajj, az a fránya rossz idő, tudom az a mumus. De végre vége és remélem mostmár végérvényesen itt a tavasz és visszatért a jó kedved is! Ahogy látom menni fog ez. És igazad is van, a lényeg, hogy élvezd a futást távtól függetlenül. Ha "csak" 3 kili, akkor annyi, ha 5, akkor annyi, és ha 20, akkor meg annyi. A lényeg, hogy te határozod meg a távot, te döntesz és élvezd.
Én pl. - mi tagadás - a PH-t nem élveztem annyira, sőt nem is esett jól a felétől, a lábam is fájt, áh nem volt túl jó. De ahogy láttam neked sem ez volt a csúcs. A mai kecskeméti félmarcsi nagyon jó volt, ismét nagyon élveztem a futást!
Szóval neked is hajrá, jön a sok-sok verseny, melyekből kedved szerint szelektálhatsz és a lényeg, hogy élvezd a futást! A többi úgyis jön magától! ;)