Talán már látszik is.
Mindenesetre tegnap és ma is futottam, rossz érzések nélkül, sőt, ma úsztam is.
Na, akkor erről az úszásról kicsit.
Próbálkozom vadul ezzel a gyorssal. Ma tökjó volt, töküres volt a tanmedence, csak egy csoport alsó tagozatos őrjöngött a medence szélén (míg a tanárnénik békésen beszélgettek a padon, néha beordítva egy-egy parancsszót/feladatot. Na, az ilyenek miatt nem lesz soha presztízse ennek a szakmának, de nem dühöngeni jöttem). Szóval őket leszámítva egyedül voltam a medencében, és békésen fuldokolhattam is akár. Demivel a zúszómester nem akart kimenteni, talán mégsem életveszélyes, amit művelek.
25 m-ig mondjuk. Merthogy az első 25 m-en megvan a vízfekvés, nem kapálózom vadul, megy a levegővétel is, talán már csak a derékszög hiányzik a könyökömnél. Olykor már a lábtempóról sem feledkezem meg. Miután ezt ma többször produkáltam, sőt úgy is, hogy két gyors hossz között csak egy kör mell volt, megpróbálkoztam a duplázással.
Sikertelenül. 25 m után elfogy a levegőm (veszek én, de akkor is!!!), szétesik a mozgás, és kísértetiesen messzire kerül a tulsó part. Mindig elhatározom, hogy csakazértis végigérek, majd mindig győz az életösztön úgy 33-35 m magasságában. Hát így.
De nem adom fel, hisz túl vagyok a stabil 25 m-en, fog ez menni, csak erősödni kell hozzá, de nem kicsit. De kitartok. Mert jójáték, meg ugye a kőbaltától még viszonylag könnyen fejlődik az ember. És mivel még Erik (Moussambani), az Angolna szintjén sem állok, úgy látom, még van mit csinálni :o)
Aztán futottam is, nem is egyedül: Hanival. Zilaci csapatának törzstagjával beszéltem meg mára futós-találkát a Ligetbe, hogy fussunk pár kör "lájtos fartleket". Aztán fújt a szél, meg reménykedtem, hogy majd esik az eső, és lesz indok nem-kimenni, elvégre ma már volt mozgás, erre kisütött a nap, csöndesedett a szél, és az ember már nem mondja le a futást, ha még remek társaság is ígérkezik hozzá, pláne.
Szóval így kezdődött. Kidöcögtünk a Ligetbe, majd futottunk 1 perceket, hol gyorsan, hol meg lassan, 4 körön át. Ahogy megjósoltam, 5 perc körüli körátlagok adódtak, nagyjából egy volt a tempónk, csak a végén kellett kapaszkodni, mikor Hani megmutatta, hogy lehet ezt gyorsabban is :)) De igyekeztem nem lemaradni, és nemegész másfél m különbséggel, én is beértem a célba a végén :))
Aztán átkísértem még a hídon, beszélgettünk kicsit, és meginvitáltam a hétvégi közös futásra is, ahol majd próbálunk egy kb 15 kilis szekciót alkotni, valahol távol a nemzeti ünneptől. Ha nem esik, ugye :)
Aztán hazajöttem a Stefánia mentén a Tisza-parton, és tök magasan van a Tisza, és rügyeznek a fák, nyugisabb helyeken csiripelnek a madarak, napközben már vannak színek, és a szmogtól távoli helyeken már olykor illatok is. Ugye ez már a tavasz?? :)))))