avagy egy sportaktív délelőtt krónikája.
De adhattam volna a hogyan sz*passuk szerte-széjjel magunkat címet is :)

A héten valamikor -tán kedden, mert aznap melóztam reggeltől estig folyamatosan, és nem volt időm rácuppanni a projektre- jött egy kiírás. Valami Téli futás felmérő, gyerekeknek 3000, felnőtteknek 5000m-en. Annyit kérdeztem még utána, hogy amatőrök is mehetnek-e, akik 23 perc alatt "tötymörgik végig" a távot. Aszonták, igen. Jó. Másnap kezdtem el eröltetni, hogy hééé, ez tökjó, mert kinn van a Ligetben (óóóó, végre egy terep, ahol nem tudok eltévedni :o), ingyé' van, és nemelég, hogy ingyér van, még a rajtszámmal lehet öltözni, meg aztán úszni is egyet a Sportusziban. Na, egy ilyet meg nem lehet kihagyni. A két Gábor most mást tervezett, de Zoli szintén belelkesült, szervezett, beszervezett és így tovább, mire kitalálódott, hogy Robi, ő meg én megcsináljuk ezt a futás+úszás kombót, Bi meg talán becsatlakozik a ligetben. Azért szereztem neki rajtszámot, de minek?? :)) Aztán Zoli még arra is rábeszélt tegnap este (a csütörtökön ellógott, pénteken "bepótolt" laza 8-as után), hogy ugyanmár fussak velük még a felmérés előtt is egy laza órácskát. Illetve egy Sportcsarnok-Hgabo oda-visszát. Belementem. De csak hogy akkor majd tudjam mire fogni, ha nem futok 23 percen belül :-) Igen, okos kislány, menj a helyedre :)

Szikrázóan gyönyörű napsütéses, bár kissé hűvös reggelre ébredtünk. Sose rosszabbat. Reggeli, bepakolás (futós-úszós+hazajövős cucc, nem egyszerű), majd fél 9-kor találka Zolival, kocsival megyünk a Sportcsarnokig. Neki is vágunk Szőregnek.
Jólesik a futás. Beszélgetünk, végignosztalgiázzuk a régi naaagy sorozatokat, meg nem is tudom már, de kellemes a hangulat, laza a tempó, már csak ezért megérte felkelni. Gabóéknál kis traccsparti, összeálmodunk neki egy szőregi wellness-központot, rögtön a kertjébe :), kergetőzök egyet a pici lányával, majd irány vissza. A srácok kitalálják, hogy kerülnének egyet, aztán csak visszajönnek velem a sportcsarnokhoz, nevezünk, melegszünk kicsit (le nem ülnénk, még elmacskásodnak a lábaink :), várom, keresem az ismerősöket (Zilaci mondta, hogy jön át pár emberrel, de aztán gondolom, máshogy alakult), aztán lassan elindulunk, át a ligetbe. A srácok futkároznak még a liget körül, én megnézem a gyerekfutamot (bőven 4 perces tempón belül az eleje!!), azért lassan akad egy-két ismerős, meg gyülekeznek a Profik, igaz a H-testvérekből csak az egyikük jött el, a B-lányokból viszont mindketten itt vannak. Meg futók, meg triatlonisták, azért nem vagyunk sokan, van némi hiányérzetem. Megérkeznek a srácok, L. Pistával, még melegítgetünk, Bi viszont sehol.

10:30 előtt pár perccel pár utolsó instrukció még, majd rajt. Hát, hajrá. A tömeg kilő, utolsó előtti helyen kocogok, mit kocogok, 4:27-es őrült rohanás az első kör, ebből még baj lesz. A második körben lassulok, de így is beérem az előttem futó nőt, aztán róla kiderül, hogy Zoli másik Los Angeles maratonos társa. Szépen fut. A harmadik kör sem egyszerű, tán 4:34 a tempó, ekkor történik, hogy az első srác leköröz (ajjaj), meg egy "édes" vakkantással megjelenik Bi, és nem tágít. Vázolom neki, hogy még 2 kör, és hogy most már jobb lenne, ha kicsit lefekdünék pihenni mert fáj. Persze akkor nem mondok ilyen barokkos körmondatokat, talán csak vissza vakkantgatok Pityunak, mikor gyorsításra ösztönöz. Nem megy ennél gyorsabban, hagyjál már. De nem hagy. Aszondja: akkor ne beszélgessünk?? Beszélgetni, amikor én arról vagyok híres, hogy csöndes, visszahúzódó kislány vagyok, amikor épp 4:34-ben próbálom tútlélni az engem érő megpróbáltatásokat??? Szóval, ne. MOST ne beszélgessünk. Nem beszélgetünk, illetve én nem, Bi jelzi, hogy megnézné az előttem fényévnyire 15 m-nyire futó triatlonos lányt előről. Akkor menj, és nézd meg. Gondolom. Mondom, beszélni nem tudok, de sebaj, mert Bi jelzi, hogy kis csinos piros a fejem. :) Szóval gyorsulásra esély nincs, a levegővétel is harc, és megpróbálom röviden vázolni, hogy jó-jó majd az utolsó egyenesben gyorsítok csak hagyjál már békén, addig túlélés van. Szóval ilyen, és ehhez hasonló módon zajlik az uccsó előtti kör. A krém már beért, lassan megisszák a sörülket, letusolnak, nekem meg még van egy köröm. Megyünk. Bi vázolja, hogy az utolsó egyenes előtt még az utolsó előtti egyenes lejtőjét is toljam meg, ez nem tűnik logikátlan gondolatnak, ekkor egyre közelebb és közelebb kerülünk a triatlonos lányhoz. Pörgesd, diktálja Bi, én próbálok arra gondolni, hogy már csak alig 500 m, csak egy félkör, néha rágyorsítok, előzök végre, hős vagyok, majd a kanyar csak ki ne sodródjak :), majd az uccsó 300 m, még egy kicsi, meg egy kis gyorsítás, aztán egyszercsak nagynehezen vége. Bi továbbfut, a szervező Halászevics a kezembe nyom egy Sport szeletet, hehe, már ezt "irigyeltem" az előző futamban is a kölkektől :), de ekkor még nincs erőm örülni, kell két perc, amikor levágom magam a padra, és örülök a túlélésnek. Az időm 22:38, jó ez, sose rosszabbat, bőven belül van ez a 23 percen, és ugye csak volt előtte kicsit több, mint 9 kili kocorászás.

Lassan összevakarom magam, megyek társasági életet élni, a srácokhoz, és egyéb ismerősökhöz, gratulálunk egymásnak, beszélünk pár szót, majd lassan átsétálunk a Sportuszihoz. Megyünk úszni, de jó :))) Mellesleg én már nem először a héten, a csütörtöki duplalyukas megint összejött, nekem meg örül a fejem. Ez a mostani úszás meg -miután nagynehezen belezavarom magam a hűvöskés vízbe- különösen jól esik, így futás után valahogy mindig nagyon tuti. Fél 12 körül jár, kevesen vannak, itt a sok, nagy kék víz, és úszunk, meg megállunk néha váltani egy egy szót Zolival és Robival a medence végén, szóval még lazulás is van. Ha darabokban is, de leúszunk fejenként egy-egy ezrest. Szuper. Aztán átmegyünk a Tanmedencébe, megmutatom Zolinak hogy hogy alakul a gyorsúszásom. Aszonja alakul, felhívja a figyelmem pár dologra, és igaza is van ám, csak én még mindig nem bírok egyszerre figyelni a kartempóra, lábtempóra meg a levegőre is, még mindig nem teljesen rutin. De a tavaly nyár eleji állapotokhoz képest szerintem Ok a helyzet. De majd figyelek. Kis ejtőzés még ebben a langyos vízben, aztán ez is egyre hűvösebbnek tűnik, nincs más hátra, mint vissza az öltözőbe, felöltözni jó meleg tiszta meg száraz ruhákba. Az is jól esik.

Meg aztán itthon a Nutellás palacsinta. Meg megérdemlem.
Ahhoz képest, hogy pihihét volt, azért a 4 futáson kívül bejött a képbe 2 úszás is. Igaz, most egy ideje a konditermet pihentettem, de jövő héten már oda is lezavarom magam, ígérem. Meg közepes hetem lesz közepes tempójú futással meg 1000-es résztávokkal, aztán meg síszünet. :-)

De a mai délelőtt azt hiszem ár/érték, de sportérték szempontból is igazán jól sikerült :-)))